Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 29 halál között mégis az, hogy emitt a lélek tapasztaltabb, az élet mindenféle ravasz fogásában kitanult; azonkívül szabadabb is,. mint a gyermeké; tetszés szerint ott hagyhatja mindinkább szétfoszló s enyésző testét s ha kívánja, vissza is térhet hozzá. Az ilyen nyugtalanul szállongó, kóbor lélek vogul neve: ÉV. jis, n, vagy jis-yuri, szigvai is-yar, KLV. is-khwq,r (ynri, khwq/r «alak, kép»), ALV. isa-kivqr (1. sz. isa-kv)q,rém), KV. és-khwq,r, TV. jisú-khgrg (1, sz. jisém-khgrkhgm), ATV. jisi-khgrg, vagy arkháy (v. ö. kirgiz aruak, arab f V)' «die seelen der verstorbenen, gespenst» EADLOFF 1: 282.). Ugyané jis szó jelent egyszersmind 1. «árnyékot)) (pl. KLV. jiw-is «a fa árnyékai), kivál-is «a ház árnyéka»); 2. «régit, őst» (pl. KV. jés kwal «régi ház», ÉV. jis-tq,rém «régi, ősi világi), jis ywm «ősi embero, jist «régen»); 3. «kort» általában (pl. ÉV. ti jist «ezen korban», elém-yalés jisin tq,rém «az ember korabeli világi), eri'-jisyum «az ének korabeli férfi»). Eokon nyelvekbeli megfelelők: ÉO. is, jis «alt; altér zeit», is-yör «schatten; trugbild, gesicht» (is oi «altes gut; schatz», is pötar «altes gerede; márchen, sage» ; AHLQU.); KO. is «schatten», is-yor «schattenbild» (PATK. I : 145.), magy. ős stb. (1. BUDENZ : MUgSz. 857.); az alapértelem nyilván : «régi, ős», szorosabban «a régiek, ősök = az elhaltak)), a vogul -osztjákban még szorosabb alkalmazással: «az elhaltak lelkei, szellemei)), melyeknek testnélküli, de mégis látható megjelenése hasonlít az «árnyék»-éhoz, úgy hogy magára az «árnyék »-ra is használható a «régiek lelkének)) jis szava. — Mi az tulajdonképpen, a mi az ily lelket nyugtalanítja, midőn megvan minden holmija s van bőségben étele? A népképzelet e kérdésére a válasz, hogy első sorban mindenesetre az, a mi az élő embert is legjobban bántaná, ha a sírba tennék, t. i. a hideg s a sűrű sötétség. A léleknek melegre s világosságra van szüksége, e kettőből pedig nem adtak sírjába. Hol találja meg ezeket a lélek? Legalkalmasabban régi otthonának barátságos tűzhelye mellett s ide jutni bizonyára leghőbb vágya. Azon az úton, melyen a halottat a temetőbe kivitték, lelke haza is talál s ha be is van zárva az ablak, melyen keresztül vitték s ha a küszöböt félelmesnek, vagy tisztátlannak találja is ahhoz, hogy rajta bemenjen, van a háznak egy harmadik nyílása, mely nyitva is van, számára nem is félelmes, s nem tisztátlan, ezenkívül magasban lebegő lényének könnyen is észrevehető s ez a füstnyílás : ezen behatolva éppen odajut, a hova kívánkozik, a tűzhelyhez. Mi