Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Ásbóth Oszkár: A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora - 209

A MAGYAR NYELVBE KERÜLT SZLÁV SZÓK. 213 E kis oázis után megint egy nagyon különös mondatot olvasunk: «Szintén csak az oroszból magyarázható a szikra: fehér-or. skra, más orosz nyelvjárásban zra, ebből: zgra, míg egyébként mindenütt iskra (cseh jiskra).» Szerencsétlen szeme van M.-nak: észreveszi MIKLOSICH összehasonlító szótárában még azt a «.zra aus zgra*-féle furcsaságot is, sőt minden ok nélkül ki is írja, de a lengyel skra alakot, a mely pedig nagyon sűrűn használatos iskra mellett, meg nem látja és nagy bátran azt állítja, hogy minden más szláv nyelvben csak iskra alakot találni, ámbár MIKLOSICH Die slav. Elemente im Magy. ez. értekezésében is mondja aszikra s. scintilla, das auf skra zurückzuführen ist, welches im Pol. vorkommt». No de mi közünk nekünk a fehéroroszhoz ? Hiszen az a skra alakot akár a szomszéd lengyeltől kaphatta, a kinek a nyelvében olyan váltakozó alakok mint iskra: skra egészen közönségesek, v. ö. ószl, or. igra: lengy. igra és gra, ószl. igrati, or. igratb: 1. igrac és grac, ószl. imeti, or. imeth: 1. mieé, kisor. iver «Spahn, Hobelspahn» (v. ö. nagyor. iverenb Splitter, Scherbe): 1. íviór, gen. wioru Hobelspahn.*) Én azt mondom, a fehérorosz skra akár a lengyelből is kerülhetett volna, különben is semmi közünk a fehérorosz alakhoz, a nagy- és kisorosz csak is iskra alakot ismer. No de ott van a nyelvjárásokban a zgra alak, mondhatná M., az csak elég bizonyság arra, hogy volt valaha skra alak a többi oroszságban is. Dehogy is az! Azt t. i., hogy zgra nem keletkezhetett skra-bó\, ismerve az orosz hangtörvényeket, meglehetős biztossággal állíthatjuk, mindenesetre nagyobb biztossággal, mint azt, hogy a zgra alak egyáltalában megvan valahol az orosz nyelvben. DAHL, a ki keresztül-kasul járta Oroszországot és a kinek négykötetes nagy szótára egyúttal a legjobb orosz tájszótár is, csak kétkedve veszi föl az orosz tájszók egy régibb gyűjteményéből az állítólag a Don vidéken járatos zgra szót és zárjelbe megint kédőjellel oda teszi a zga szót — Zgra? z. don. iskra (zga?) •—ami úgy értendő, hogy ő lehetségesnek tartja, hogy zgra helyett talán zga olvasandó, iskra t. i. bizonyos fordulatokban tökéletesen ugyanazt jelenti, mint a zga szó, és akkor teljesen megfelel a szikra szavunk jelentésének olyan fordulatokban mint «egy szikrát sem». No de ha zgra-ból zra lett, a mint MIKLOSICH állítja, akkor mégis csak kell egy zgranak is lennie! Igen ám csakhogy zra kétségkívül toll- vagy sajtóhiba a DAHL szótárában olvasható zga helyett, a mint ezt már BRANDT is kimutatta,**) de azonfölül félreértésen is alapul, mert ÜAHL-nak esze ágá*) A lengyelben régi e-ből számtalanszor ió, io lett; az ószl. berg,, berefb, berq,ti>, veszek, vesz, vesznek, az orosz beru, beret'b, ieníít-nak a lengyelben ezek az alakok felelnek meg: UőVf, bierze, biorg,. **) Dopolnitelnyja zamécanija k razboru Etimologiceskago Slovarja Miklosica 75. l.