Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A vogul nép ősi hitvilága. (Negyedik közlemény.) D) Lelekh.it

és halottak tisztelete. Áttérve a történeti tudósítások teréről a vogul nép ősi hitvilágának rendszeres tárgyalásához, vizsgálódásunkat legokszerűbben a szellem'kiten kezdhetjük, vagyis ama képzeteken, melyek a lélek testi és testenkívüli életéhez fűződnek, minthogy ezek képezik éppen alapját és kiinduló pontját a vallási gondolkozásnak általában s mindenütt. Kitetszik már az eddigiekből is, hogy ezt az elemi fokát a vallási eszmék történeti alakulásának, melyet külömben a maga egyszerűségében nem találhatnánk meg sehol már a föld kerekségén, messze túlhaladta a vogul nép is; sőt hogy az igen kezdetleges és alacsony színvonalú fogalmak sorából kiemelkednek itt egyes fenséges képzetek is, melyek óriási hegycsúcsokként egészen a philosophiai vallásos gondolkodás sphserájába nyúlnak a nélkül, hogy ezekkel származati kapcsolatot föltehetnénk. A képben nem ábrázolható Numi-Tqrém, az istenek istene s minden élőnek jóságos mennyei atyja, ki mindenható hatalmával a világot teremtette, ki igazságot akar e földön, megjutalmazza a jámbort s bünteti a gonoszt, mindenesetre olyan alak, mely nagyon megközelíti a bibliai próféták istenideálját s ha mellette egész sereg kisebb hatalmú istenség népesíti világát, ezek mint tőle függő másodrangú s részben az emberiség üdvéért közbenjáró, részben ellentörekvő szellemi hatalmak nem lényegesen külömböznek a monotheistikus vallások angyalaitól, szentjeitől s dsemonaitól, legfeljebb alakításuk sesthetikája s tiszteletük módja mondható némileg durvábbnak. Tulajdonkép nem is annyira az eszmék természete az, mi a pogányságnak itt tárgyalt faját a művelt vallási gondolkozástól élesen elválasztja; hanem inkább ezen eszmék külömböző értékének ós társadalmi jelentőségének tudatossága, tehát az elmélu 1 NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXX. 4