Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

18 MUNKÁCSI BEENÁT. fazekak, nyíl- és dárdahegyek, kések, ezüst- és bronz-ékszerek is (I : 144.). Igen érdekes és jellemző a halottak postaintézménye, melynek révén valaki egy új halottal pénzt küldhet régebben elhalálozott másvilágon lakó rokonainak, kik álomjelenésekben szokták tudtul adni, hogy szükséget szenvednek (u. o.). Hasonló eljárásról értesít az éjszaki osztjákokat illetőleg POLJAKOV, ki szerint néha fölös ruhát adnak a halotthoz oly rendeltetéssel, hogy ez adja át a más világban valamely előbb elhányt halottnak, a minő módon szokásos a pénzküldés is (Putjes. 64.). Az ételkészség utólagos kiegészítése a kondai osztjákoknál oly módon lehetséges, hogy a sírban egy kis lyukat hagynak, mely egész a koporsóig vezet. Ezen át bármikor lehet ételt juttatni a halotthoz, sőt vele beszélni is (PATKANOV: Irtysch-Ostj. I : 144.). A halotti készség kiszolgáltatása s az élelemmel való ellátás oly lényeges föltétele a lélek boldogulásának, hogy ennek meg kell történnie az éjszaki voguloknál oly esetekben is, midőn a holttest hozzáférhetetlen, pl. ha az elhalálozás messze földön, az obvidéki halászat idején történt. Ilyenkor a szigvamellékiek otthonn jelképes temetést rendeznek : megássák a sírt, beleteszik az üres ladikot, elhelyezik benne a halott holmijait, temetési tort tartanak, a megfőzött ételt a sír mellé öntik, végül beütvén az üst fenekét, azt is a sírba dobják (GOND. 43.). A kondai osztjákok a távoli földön történt elhalálozás esetében oly módon elégítik ki halottjukat, hogy előveszik valamely holmiját s ezt kezükben tartva, nézegetve siránkoznak (PATK. I : 144.). De térjünk vissza a halottas házhoz s figyeljük meg, mikép érvényesülnek a hiteszmék ezúttal a koporsó készítésénél s a végső kiséretnél. A kopor s ónak vogul neve: jiiv (PV. jü), mi tulajdonkép «fát» jelent; tehát e szó «koporsó» értelmében nyilván amolyan tüjtné latin, azaz «titkos beszéd», minőket már fentebb is említettünk. Közelebbi meghatározással mondják így is: ÉV. yqlá-jiw, ALV. kholém khar jiw «halott fája», PV. khq,mél-jü, TV. khámél'-jiw «sírbeli fa»; ugyanígy az osztjákban : EO. yala-juy, yala-yom «sarg» (juy «baum», yom «ausgehöhlter baumstamm» ; AHLQV.); KO. yom «ausgehöhlter baumstamm» és «sarg» (PATK.). A koporsó rendesen ladik formára kivájt fatörzsből áll, melyet alul laposra ácsolnak, két hegyén pedig tompára faragnak. Máihasználatban volt, kész ladik is szolgálhat koporsó gyanánt; esetleg