Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 29 7. Ugyancsak a későbbi szanszkrit irodalomból idézi FIÓK a puta «fazók» szót (ebben: puta-griva «butterfass, kupférner topf»), melyhez «alakilag legközelebb állanak az éjszakugor nyelv szavai: vog. pót, osztj. pvt» (26. 1.). — A szó a finn-magyar nyelvekben, mint nagy elterjedéséből s a hangalakokból (finn pata, észt pada, lapp pate, batte, cser. pad, pat, pot, magy. faz-ék) következtethető, mindenesetre régi; de megvan az összes germán nyelvekben, lettben, litvánban s a francziában is. Eredete s vándorlásának útjai homályosak. Vö. BÖHTLINGK-EOTH szanszkrit szótárában (III: 754—5.): puta «trichterförmiger, ausgebauchter hohler raum; falté, tasche», grlva- «bals, nacken, hals eines gefásses; tehát pata-, grlva- tkp. ((tölcsérnyakú (edény)». 8. Késői szkr. kuta, kúti «hütte», melyet FIÓK a szerinte is árja eredetű finn koto, köti «domicilium» visszavett másának tart (26.1.).*—Megjegyzendő, hogy a finn koto régibb *kodo helyett való (észt koda, kodu, lív kM

odá);

másrészt hogy a hangzók kétfélesége a finn-magyar alakokban (t. i. o, u ezekben: finn koto, lapp kohtie, koatie, mordv. kudo, cser. kuda és a ezekben: osztj. yat, magy. ház), amúgy is kétféle eltérő árja dialektus alapjára vall, mit egyes keleti nyelvek (pl. mingréli qude «haus», török kutu «behálter, futteral, schachtel» stb.) is igazolnak. A szkr. szónak finnből való eredete mindenesetre nem szükségképi, a mint FIÓK is csak «valószínü »-nek gondolja. Ezek volnának amaz állítás erősségei, hogy az ugor nyelveknek viszonhatása is kimutatható a szanszkritban. A kísérlet sikertelen volta nem zárja ki, hogy a későbbi beható kutatás mégis akadjon ilyen nyomokra; mert ez a finn-magyar nyelvekre gyakorolt nagy árja hatás mellett elég jó okkal föltehető. FIÓK e viszonhatást az iránság terén is fölismerhetőnek véli; de fölhozott adatai (óper. [AavSÓTj < magy. mente \ óper. xáv§u? < magy. köntös | osszét Ve

X>

yi%> ujper. jakh «eis» < magy. jég | pamiri tor, tur «kehle» < magy. tor-ok, vog. tur | osszét aysin «frau» < magy. ahszin, asz-szony) a jelzett czélra való bizonyító értékük tekintetében ép oly kevéssé állják ki a szigorú kritikát, mint szanszkrit társaik. Sok oka lehet, hogy az efféle árjába áthatolt finn-magyar elemek nem oly könnyen jelentkeznek a kutató szeme elé, melyek között jelentőségében nem a legutolsó az, mit már SCHROEDER sejtett, hogy t. i.amaz indo-iráni nyelvjárások, melyek-