Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

20 MUNKÁCSI BERNÁT. lépés, mely t. i. munkaprogrammjába fogadván a magyar nyelvészeti paleontológia müvelését, alkalmat nyújt e sorok írójának az ily fajta kutatásokra s ezek révén ama nálunk évtizedek óta számon kívül hagyott, jóformán ásatag sorsára jutott régi igazságnak újból való földerítésére, hogy idegen eredetű műveltségszavaink ismeretes német, olasz, szláv és török-mongol rétegein túl egy hatalmas iráni, illetőleg árja réteg találkozik, melyhez még egy kaukázusi ér is csatlakozik. Azon uralkodó nézettel szemben, hogy a finn-magyar nyelvek iráni elemei csak ujabb korokban, az ozmanli török és volga-irtisi tatár, illetőleg csuvas nyelvek köz vetésével kerülhettek az újperzsából,*) TOMASCHEK és SCHRADER adatainak *) A magyar nyelv iráni elemeit illetőleg élesen kikél e felfogás ellenében már VA.MBÉRY «A magyarok eredete» (1882.) művében. E szerint (407—8. 11.): «A perzsa műveltségszók a magyarba nem török közbenjárással, hanem a perzsákkal való egyenes közlekedés útján kerültek, különösen azon virágzó kereskedelmi összeköttetés útján, mely a VII. századtól a X-ikig és Xl-ikig Ázsia és keleti Európa közt volt és melynek következtében még világrészünk messze éjszaki vidékein is találhatni arab-perzsa pénzeket, melyek nagyobbára perzsák által jutottak a khazarok országán keresztül oda». Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy «e szók (pl. isten, vásár, ezer, száz, vár, vad, kincs, hús, nád) már régóta nyertek a magyarok nyelvében polgárjogot, minthogy a legtöbb oly fogalmat fejez ki, melynek jelölésére a magyarnak nincs eredeti szava, melyből néhány a mindennapi élet legkezdetlegesebb fogalmaira, vagy a vallás tárgyaira vonatkozik: legtöbbje azonban más török nyelvjárásban* [t. i. a magyar-törökön kívül] «elő sem fordul ; tehát a török közbenjárás lehetősége teljesen ki van zárva». — Kéginek tartja a magyar nyelv iráni elemeit KUUN GÉZA gróf is, ki (íRelationum Hungarorum cum oriente gentibusque orientális originis história antiquissima (Claudiopolis, 1892.)» czímű érdemes művében e tárgyról következőleg nyilatkozik (22.1.): «In regioné Iaxarti contermina Hungari primum cum gente iranica, scil. cum Iraniis orientalibus commercium habuerunt, cujus vestigia in lingua et mythologia hung. etiamnum apparent. Hung. dévaj ,petulans' suffixo j (cf. hav-i, szöllö-i) a déva- derivatum cum zendico daéva idem est | manó ,dsemon' cum zd. Manó e. g. Vohu Manó | hung. arany ,aurum', syrj. wotjak. zárni cum zára, baktr. zaranya \ ón ,plumbum' cum baktr. aonya \ farkas ,lupus' (quod in hoc sensu aliud est, quam ,caudatus'; cauda enim, uti proverbii loco dici sólet, de vulpe testatur, hung. ebet szőriről, rókát farkáról megesmér-