Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Veress Ignácz: A magyar tagadó 78

82 VERESS IGNÁCZ. Angyal Bandi? (PET.) Nem kitalálna-e azokból valamit az ember. (JÓKAI.) Nem kiment belőle, benn szorult a pára. (AEANY.) AZ igekötő csökönössege a wem-mel szemben nem terjedt; ós ha költőink mint különösséget el nem sajátítanák, mint nyelvellenest kárhoztatnunk kellene. A valódi igekötő elválását nem-mel követik a sajátlan igekötők, mint észre (vesz), agyon (üt), abban (hagy), bele (köt), neki (megy). Mint a valódiak, úgy állanak ezek is hol előtétben, hol utántétben. A kérdő mi és ragos alakjai (miért, mikor), valamint hol, (hová, honnan) ós hogy szintén makacsul ragaszkodnak az állítmány közelségéhez ; de a tagadó elől mindig kitérnek : Mi történt meg ebből ? tagadva : Mi nem történt meg ebből ? Mit vitt el a tolvaj ? tagadva: Mit nem vitt el a tolvaj ? 0 mért maradt el a többitől ? tagadva : 0 mért nem maradt el a többitől? — De a költő (PETŐFI) így is : Miért el nem hagyá kínos helyét ? 0 szív, ha kővé válni nemtudsz, miért meg nem hasadsz ? Mért élek még ? mért meg nem halok ? III. A tagadó hatása más mondatrészekre. A határozatlan valaki és minden vala-összetételű névmás meg határozó kizárja a tagadást. E határozatlanok tagadó mondatokban a tagadáshoz simulnak, tagadós színt öltenek s összhangzásba jutnak a tagadós állítmány nyal, így: senki, semmi, sehol stb. Ebből a következő szabály támadt: A tagadós állítmánynak az alanya is tagadós, tárgya is ós egyéb névviszonyítása; hasonlóan tagadós ennek térbeli, időbeli ós módbeli határozója, ha eme ragos v. ragtalan név v. határozószó határozatlan. Ennélfogva a tagadós állítmány alanyaként nem a határozatlan valaki v. valami, sem a határozatlan valahol, valaha v. valahogy szerepel, hanem senki, semmi, sehol (sehonnan, sehová), soha és sehogy. Pl. Engem nem lát senki. 0 nem mondott semmit. 0 nem járt sehol. Atyám nem küldött sehová. Ok nem érkeznek sehonnan. Én nem láttam s o h a. Hogy e névmások és határozók a tagadós mondatokban a határozatlanoknak felelnek meg, erről könnyen meggyőződünk, ha e tagadó mondatokkal az állító mondatokat állítjuk szembe. Pl. ennek a tagadós mondatnak : Engem n e m lát s e n k i, az állítólagosa: Engem lát v a 1 a k i, ós nem : Engem lát mindenki. Hogy nem ez utóbbi, hanem az elóbbi a tagadósnak ellenmása, az kiderül, ha mondatunknak (Engem nem lát senki) kérdéses alakját vetjük fel, mely csak ez lehet: Lát-e engem valaki? Mert erre : Lát-e engem mindenki? a tagadó válasz ez is lehetne : Engem nem lát mindenki, míg ennek : Lát-e engem valaki? tagadó válasza csak ez lehet: Engem nem lát senki. így vagyunk a többi határozatlanságokkal is, mint: Mondott-e valamit? 0 nem mondott semmit. Járt-e valahol ? 0 nem járt sehol. Atyám küldött-e valahová? A. n. k. sehová. Erkeznek-e valahonnan? Ok n. é. sehonnan. Láttad-e valaha? En nem láttam soha. A németben ke in er ellentéte jeder. Vö. HEYSE A. d. Spr. I. 639. Nem így a magyarban. ZOLNAI (Nyelveml. 105, 82) téved, midőn azt hiszi, hogy pl. semmi a tagadós mondatban ennek felel meg: minden. Helyesen csak ennek: valami, 1. u. o. 106, 112. 1. Két tagadó egyszerű állítmánynyal. —Az így szerkesztett tagadós mondatokból meggyőződünk arról is, hogy a tagadói hatás-