Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Veress Ignácz: A magyar tagadó 78

A MAGYAB TAGADÓ. 79 helyi viszonyát a mondatrészekkel szemben, hatását más mondatrészekre és jelentését. I. Nem helyi viszonya az állítmányhoz. E határozó a legszorosabb közelségbe lép az állítmánynyal és közvetlenül előtte foglal helyet. A tagadott állítmány lehet ige. lehet névszó; mind a kettőt megelőzi e tagadó. De minthogy az igének összetett ideje két részből (szóból) áll, a név-állítmány pedig (pl. a múltban) igét vesz segítségül, a tagadónak az állítmány előtti helye is e szerint változik. Tekinteni fogjuk tehát a tagadó helyét az igeállítmány előtt, másodszor a névállítmány előtt. 1) Nem az igeállítmány előtt — A tagadó nem az ige minden egyszerű ideje elé helyezkedik. Pl. Én itt nem látok (n. láték, n. láttam, n. látnék) más embert, csak téged. Az összetett idő részei közül a személyi agos elé helyezkedik a nem (ne), pl. Nem fogok (fogsz, fogunk stb.) elmenni, látni nem fogod (foglak), nem hallotta volt (volna). — Az alanyi ragozásbeli 3. szem. fog raghiányos alakjával is maga mellé veszi a tagadót, pl. Nem fog jönni. Összetett időben az igenév elé tenni a nem- et tiszta nyelvérzéknek nem felel meg, így: Nem látni, csak hallani fogom. Mert az ellentét eléggé ki van fejezve, így is: Nem fogom látni, csak hallani, vagy: Látni nem fogom, csak hallani. —A tagadónak igenév elé helyezése nem népies, csak magyarázó vagy szónokló ember szájában vált szokássá. L. alább is. Az összetett idők mintájára fogadják az igeneves igék, azaz mindig a személyragos állítmányi igék a nem határozót maguk elé, a minők 1. a mozgó igék: megy, jő, indul, jár, rohan, siet (sétálni, enni stb.) 2. az óhajtók; akar, óhajt, tetszik, kivan, yágy, remél, szeret, fél, szógyei; 3. az erőt kifejtők: gyo , erőtet, bír, mer, enged, hagy; 4. az érzékelők és nyilatkozók: hall, lát, talál, tanít, tanul, tud, vél, felel, tilt; 5. az időt módosítók: kezd, fog, szokott; 6. a személytelen igék: kell, lehet, illik, szabad. Eltérő az igenév tagadása, ha az igenév nem az állítmány kiegészítője, hanem ama név pótlása, melyre ez az állítmány hat. L. alább. A személytelen igék ragtalanok ugyan, de épen e ragtalansággal lépnek fel az e. 3. személyben mint személytelenek. A személytelenek szerint viszonyul nem-hez a névállítmányos mondat, melyben az igenév az alany. Pl. Kár nem beszélned. Az önálló igenév más igétől függetlenül rendelkezik a tagadóval: Nem tudni, hova lett. Nem látni itt senkit. 2) Nem a névállítmány előtt. — Ilyennek kínálkozik legelőször a me 11 óknóv, pl. Nem kedves neki minden ajándék. Nem bizonyos, milyen lesz az időjárás. Nem szabad meghalnod. Az állítmányi melléknév helyett állhat más név is; így: a) főnév, pl. Mária földi leány, nem angyal. Eóz ez a pénz, nem arany. Ez nem férjem;