Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

66 ERDÉLYI LAJOS. És így idevonatkozólag sem állna, hogy eredetileg olyan teljesebb mondatok járták volna helyettük s csak azután vonták volna össze ezeket is. Hisz a mellett, hogy mint meggyőződhettünk, a bővebb szerkezetet sokszor itt sem lehet elképzelni, a kétféle szerkezetnek már kezdettől fogva meg kellett lennie a maga rendeltetésének. így egyik nem igen volna mondható eredetibbnek a másiknál, vagy akkor is a rövidebb a bővebbel szemben. Es ha pl. az efféle összehasonlító szerkezetnek: ő tőle jobban félek, mintsem atyámtól, a legegyszerűbb kapcsolata az volna is, a mi pl. a mosquitóban található : o tőle jobban félek, atyámtól nem félek (MKöt. 11.102), és ha így ebben még egyszer ki lenne is téve az ige, nem úgy kellene gondolnunk, hogy idevonatkozólag az efféle volna az eredeti szerkezet. Itt a második ige nyomatékból is állhat ott, nemcsak felesleges ismétlésből. És csakugyan pl. a mi nyelvünk történetében, régi nyelvemlékeinkben is az efféle hasonlítás a legtöbbször ilyen alakban lép föl: ő tőle jobban félek, hogy nem atyámtól (MKöt. II. 101.): ismétlés nélkül. Aztán legalább a mi nyelvünk történetében, a mennyire visszamehetünk, már a H. B.-ben is : Haragovék Isten és vetem üt. ez monkás világbeié, és lön hálálnék és pokolnek fészé és mend ű nemének. (Az elsőben az isten, a másodikban fésze nincs ismételve.) V. ö. továbbá itt is az ellenmondásos, & hanem kötőszós szerkezeteket, itt nyelvünkben és a latinban, és itt is abból a szempontból, hogy mint a kötőszó összetétele után indulhatni, ez a kötőszó a nevezett nyelvekben, maga tett ki egy mondatot (SIMONYI) és így a következő mondatok itt sem állottak külön kitett részekből, hanem e (formai módon szólva) «hiányos» mondatnak a tagadásához csak hozzá volt értve, a mit már az első mondat tagadott. Effélék a nép nyelvében ma is : Mondtam, hogy menjenek cl, mert ha nem (ha nem mennek), a kántor megvirgáztatja (MKöt. III. 115), és : Köszönd, hogy apádnak szólítottál, mert ha nem, egészen benyellek vala. (NyK. 25:10.) Aztán v. ö. pl. a MKöt. II. 103. a hagynem, hogy-nem-mint, hogysem stb. ktszóval álló szerkezeteket, az a) alatt. Az affélékben: hamarabb megérnek egy hazug embert, hogysem egy sánta embert és : valakinek kevesebb hite vagyon, hogysem az ördögnek, annak kevesebb megigazulása vagyon, hogysem az ördögnek, az ismétlés afféle okokból, mint fennt a MKöt I. 22-ről idézett példákra jeleztem. Ellenben a latinban is csak így: ego scirem melius respondere, quam tu. Ezek mellett ismét a nép nyelvében (tehát az egyszerűbb emberében): ügy megesett rajta a szívem, hogy nagyon. Akkorát ütött rá, hogy csak nagyot. Stb. Stb. így ezeknél a mondatoknál is történeti alapon sem volna rövidítés abban az értelemben, hogy tulajdonkép olyan teljesebb mondatok helyett állanának ós azokból rövidíttetnének meg. Csak annyiban összevontak, hogy nincs bennük ismétlés; tehát csak