Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

MONDATTANI TANULMÁNYOK. 63 ges, magától érthető részek elmaradhatnak, ha elmaradásuk nem esik az értelem rovására. Ennélfogva maradhat ki az alany, ha az előzményekből kiérezhetni és ha igen könnyen odaórthető (Nyr. 24:106). — Szerintem az a sietség csak ritkább esetben jöhet tekintetbe. Arra, hogy az egyhangúságot igyekszünk kerülni, így a szép iránt való érzésünkre, már inkább hivatkozhatunk, csakhogy ez inkább csak a tudatos rnondatcsinálásra nézve jöhet szóba. A takarékosságra való törekvés meg épen vajmi kevéssé volna hangsúlyozható ; hisz mint tapasztalhatni, inkább szószaporítást találhatni mindennapi beszédünkben. Az önkénytelen beszédben, és általában mindig, azon a lelki tényezőn épülnek fel e mondatok, a melyet már mások is éreztek, de nem juttattak eléggé kifejezésre. Ezt a tényezőt ar áértés névvel is illethetném, de inkább odaérthetesnek, önykónytérthetésnek nevezem, és azt a lelki sajátságot értem alatta, a melynélfogva beszédünkben azt, a mi több dologra közösen vonatkozik, ha már egyszer kifejezést nyert, vagy ha nem is nyert, de nyer, többször nem, vagy csak ritkábban teszszük oda, minthogy önkényt érthető továbbra is, vagy előre is ; csak, ha nyomatékosan ismételni akarjuk, vagy ha öntudatlanul is mintegy szemléltetni kívánunk, vagy ha már mintegy megfeledkeztünk róla, csak akkor ismételjük. E mellett azok a más tényezők csak másodlagosak szerintem. Ez afőtényező a «beszéd rövidítés»nél, a «hiányos mondatok))-nál és az itt szóban levő mondatok «öszszevont», illetőleg «szét nem vont» szerkezetének felépülésénél. Ennélfogva egy tárgyhoz, személyhez v. dologhoz egyszerre több szemlélet v. kéjjzetis fűződhetik, a nélkül, hogy azt a tárgyat, személyt v. dolgot többször kellene odaképzelnünk. Viszont egy szemlélet egyszerre két v. több tárgyról, személyről v. dologról is keletkezhetik. így azt a tárgyat, illetőleg azt a szemléletet kifejezni is csak egyszer fejezzük ki közönséges hanghordozás mellett. Ezekben a mondatokban is ilyen eset van, mint az I. csoportba vehető összevont mondatoknál is. Es amint ott ama mondatok is történeti alapon épen az odaértésen épülhettek fel, (pl. a hanem kötőszós szerkezetek !) ezek még inkább érzékeltethetők ilyenformán. T. i. annál a lelki lehetőségnél fogva az egyik mondatban kifejezett alanyt, tárgyat, stb. a másik mondatba is odaérthetjük effélékben is: megnézte a csöp vért s ízlelte, hogy édes: tehát ragos nevekből is (v. ö. ide, ilyen példákra is : Veress I. Phil. Közi. II. pótk, 153 és XVI. k. 638.). Ez a hozzáérthetés a nyelvérzék alapján adva van, és segítségére jöhet egy-egy kötőszó is (Veress a Pótk.), t. i. azzal, hogy szorosabb összetartozást jelez. Aztán emlékeztethet arra a részre, pl. az alanyra, a személyrag, a névszó-állítmánynál a nembeli egyezés. Sőt ragtalanság esetében maga a ragtalanság is (v. ö. VERESS : Phil. K. XVI. és BRASSAI : Phil. K. 1897. 877.) így a tárgyra is (v. ö. BRASSAI is i. h. 879) a tárgyas, a birtokos jelzőre is a birto-