Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325
336 PBTZ GEDEON. yunájmi (v. ö. 1. frangö, linquö, findő, scindo; g. standan); a második csoporté az ind IX. osztály: grbhnámi v. ö. gör. axídv7]p.(, itüyafiai; 1. aspernári,"consternáre, décllnare; g. keinan, ósk. fregna); a harmadik csoporté az ind V. osztály: crnömi (= idg. *klnéumi: v. ö. gör. ayvoat, 1. minuo, sternuö,• g. rinnan, ófn. trinnu, ósk. brenna). Az a kérdés, mi ennek az infixumos eljárásnak az eredete ? PEDERSEN megemlékszik azokról a nézetekről, a melyek szerint az idg. flexió minden esetben jelentős elemek összetételéből keletkezett. Egy pár esetben valószínűleg csakugyan ez volt az eljárás, pl. az e augmentum vagy az m igerag eredetileg önálló szó lehetett. Bopp szerint a szóban levő igék nasalis eleme is névmástő volt, a mely azután a gyökér belsejébe hatolt. Ebből a nézetek egész sora indult ki, ezek szerint tehát az infixum suffixumból keletkezett s így a IX. és V. osztály eredetibb, mint a VII.; az n epenthesis útján jutott a tőbe. WINDISCH volt az első, a ki a VII. osztály eredetisége mellett emelt szót: Ő a yuj- gyökeret egy eredetibb yu- gyökérből származtatta -j determinativummal. Szerinte yuna- prsesens-tő volt, a melyhez épúgy hozzájárulhatott a determinativum (yuna-j), mint az egyszerű yu- gyökérhez (yu-jj. Az ekképen képződött infixum azután analógia útján tovább terjedt. Csakhogy, a mint DE SATJSSURE kimutatta, a IX. és V. osztály w-je is infixumos elem ; -w-féle praesensképző egyáltalában nincsen. PEDERSEN már most azokhoz csatlakozik (POTT, CURTIUS), a kik a nasalizálást az ablaut-t&\ tették párhuzamba, — csakhogy ő szerinte itt is a teljesebb formák az eredetibbek: az n az infixumos osztály legrégibb mintáiban gyökérbeli elem volt, de bizonyos alakokban a hangtörvények szerint elenyészett s így keletkezett viszony azután analógia útján tovább terjedt. Egy pár igében már eddig is gyökérbeli elemnek tekintették ezt az n-et, pl. anájmi, v. ö. lat. ungö, ófn. ancho (,vaj'). PEDERSEN két- esetleg háromszótagú gyökereket is tesz föl (a gyökerek egy szótagúság óban mutatkozó szabályosság, úgymond, nem lehet eredeti, hanem már analógia útján képződött másodlagos folyamat): leinep, bhreuneq,, pteinesr ternep, qernet; a praesensben a hangsúly a második szótagra esett, ennélfogva efféle alakok keletkeztek: Hinep, *bhrunea) , *ptines, Hrnep, *qrnet; aperfectumban az első szótag volt hangsúlyos: Hoimp, ^bhrounq,, *ptoins, Hornp, *qornt, ebből azután Hoip, *bhroua) , *ptois, Horp és*qort, — egy szóval az intersonantikus n megmaradt a praesensben, az. interconsonantikus n ellenben elenyészett a perfectumban. Hogy sok igében az n az egész paradigmában megmaradt, annak az a magyarázata, hogy ezekben hangtani okokból nem kellett kiesnie. Hogy továbbá az n a perfectum többes számában is hiányzik, annak az lehet az oka, hogy emez alaknak képződése későbbi időből való, mint a praasens és perfectum közti külömbség keletkezése: a leinep gyökérből először a
