Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325

332 PETZ GEDEON. alapját (é$7/xovTa, sexaginta), 70-től kezdve sorszámnév (é^dop.^xoura, septuaginta, alkalmasint eredetibb *septumaginta helyett). Schmidt ebből arra következtetett, hogy ez a «metszet» valami eredeti dolog szebben a szumeri-babylonság hatását látja, a melynek számrendszerében a 60 (sossos) volt az alapja egy számsornak. HIET ezzel szemben kifejti, hogy ebből a kulturhatásból még nem lehet biztossággal következtetni az indogermánok ázsiai lakóhelyére. Arra utal, hogy a szumeri-babylon kulturterületnek szomszédságában lakó indo-iráni törzsnél nincs meg e hatásnak nyoma. Azonkívül ez a rendszer egészen messze lakó népeknél is találkozik: az éjszakon lakó zűrjének számrendszerében is megvan a 60 utáni,metszet'; Chinában is bizonyos jelentősége van a 60-as számnak. E kulturhatás ekkép oly nagy kiterjedésű volna, hogy bajos dolog azt épen localisatio czéljára felhasználni. E kulturhatás nem épen lehetetlen, de mégsem valószínű. •— HÍRT ezután, főleg nyelvi kritériumok alapján, a ScHRADEE-féle «Steppenheimat» föltevését is visszautasítja. Az őshaza szerinte az európai erdővidéken keresendő; Görögország és Itália ki vannak zárva, minthogy ott nincsen nyírfa, a melynek neve ősrégi. Az őshaza keletfelé nem terjedhetett túl a bükkfa vegetationalis határán, már pedig ezt a határt az a vonal teszi, melyet körülbelül Königsbergtől a Krim felé s onnan a Kaukázushoz húzunk. A tengerek közül sem jöhet szóba sem a fekete tenger, sem a kaspi tó, továbbá az északi tenger sem, s így csak a keleti tengert ismerhették az indogermánok. Hogy azután az így meghatározott területen mekkora részt foglaltak el, azt eddigelé még nem lehet kimutatni. BEUGMANN e kötetben etymologiákat közöl. Az ói. ide (,tisztel, magasztal') igealakra vonatkozólag visszautasítja azt a föltevést, hogy ez a gör. aiőéofjiae-hoz tartozik s kifejti, hogy vagy a 1. aestumare (+aizditumare), g. ga-aistan igékkel (gyökerük ais-) vetendő egybe, vagy pedig az ói. yaj- gyökérből (gör. aycoq) származtatandó. — A gör. $évog etymologiáját illetőleg ahhoz a véleményhez csatlakozik, hogy e szó a 1. hostis, ném. gast-tal rokon és így tagolandó: i-év/o-g, idg. alakja *ghs-enuo-s lehetett; az -enuo- névszóképző kimutatható. •— A 1. operiö, aperiö alakokra vonatkozólag igazolja BOPP és POTT etymologiáját, hogy azok az ói. var- ,zárni' és litv. veriü ,zárok' és ,nyitok' alakokkal együvé tartoznak ; a régi latin *ap-veriö és *op-veriö alakok t'-je a hangtörvények szerint veszett el. — A 1. gavisus participium szerinte analogikus képzés : a latin ember abban az időben, mikor +gavideö még nem vált synkope útján gaudeő-vá, amaz igét önkénytelenül a video-v&l kapcsolta össze s azután a visus mintájára képződött a gavisus. Az árja nyelvág köréből BAETHOLOMAE közöl Arica (I. és II.) czím alatt az óind nyelv s az Aveszta nyelvének egyes alakjaira vonatkozó ma-