Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325

330 PETZ GEDEON. féle hangsúlyozás nyomait. — Az elfogadott szóvégi törvényekkel szem­ben azt igyekszik bebizonyítani, hogy voltak oly hosszá vocalisú szó­tagok, a melyeknek sohasem volt nasalis a végükön és mégsem rövidültek meg, pl. g. aftarő, aljafirő határzószók, a melyek régi -d végű ablativusok. Másrészt voltak nasalis-végtí szótagok is, melyek mégis elvesztették hosszúságukat, pl. a ie-tövek régi accusativusa: *bandien: g. bandja. A helyes magyarázat szerinte az, hogy az éles hangsúlyú ho?szú szó­tagok máskép fejlődtek, mint a nyújtott hangsúlyúak : az előbbiek (v. ö. *bandien) megrövidülnek, az utóbbiak megőrzik hosszúságukat (amaz a határozók végszótagjában -o- volt). — Egyéb nyelvekben, főleg a latin­ban és a keltában nem sikerült e kétféle hangsúlyminőség nyomait meg­találnia. Végül kimutatja, hogy a hangsúlyminőségnek fontossága volt az Ősidg. sandhi eseteiben is, azonban ez eseteket nem lehet általános szabályokba foglalni. (Az idg. hangsúlyminőségekre vonatkozó kérdéseket HÍRT, később említendő czikkein kívül, újabban külön összefoglaló mun­kában tárgyalta: Der indogermanische Akzent. Strassburg 1895.) STREITBERG Betonte Nasalis sonans ez. czikkében mindenekelőtt az idg. ősnyelvben végbement vocalis-gyengülésről szól. Az ősnyelv leg­régibb korszakában csak az e, a, a és o vocalisok ós hosszú változataik voltak szótagképzők, akár főhangsúly volt rajtuk, akár nem. Az Ősnyelv­nek egy újabb korszakában, mikor a hangsúlynak expiratorikus eleme erősebben kivált, a nem-főhangsúlyos szótagok gyengültek; ekkor fej­lődtek ki a gyengébb vocalisok : d, i, u, r, l, m, n. Ismét később, külön­féle hatások következtében, az ily gyengült vocalisra is eshetett a hang­súly ; e másodlagos hangsúly azonban nem változtathatta meg lényege­sen a gyengült vocalisok minőségét. Ennélfogva az n, ha hangsúlyossá vált (ii), minőségileg nem változott, s ezért az indben és görögben mind az n, mind a n hangnak egyképen a a törvényes megfelelője, pl. idg. *namtos, ind. ágata, gör. aftarog. (Ha a görögben az ú megfelelőjéül av-t találunk, ez contaminatio eredménye, pl. -avre az -ovri és -art con­taminatiójából keletkezett.) Ha az óindben előfordul an, európai nyel­vekben en s e mellett on is, ennek semmi köze a hangsúlyos nasalis sonanshoz; az en, on oly szótagokban maradt meg, a melyekre a szó­hangsúly esett, itt tehát reductiónak egyáltalában nem is volt helye. Arra az ellenvetésre, hogy mit keres ez az elo az athematikus ragozás­ban, STREITBEKG azt feleli, hogy thematikus és athematikus ragozás nem teljesen elkülönített világok: az athematikus alakok régibb thematikus formákból fejlődtek reductio útján. WACKERNAGEL JAKAB Über ein Gesetz der indogermanischen Wort­stellung ez. értekezésében mondattani kérdéseket fejteget. Ismeretes, h°gy a görögben a fjuv, vtv névmás-alakok, a ol enklitikus dativus, az av,

Next

/
Oldalképek
Tartalom