Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Melich János: A gyöngyösi glosszák 304

306 MELICH JÁNOS. seben a 20. lapon ugyanazokat a glosszákat olvashatjuk, a melyeket az 1882. évi könyvkiállítás Kalauza közöl egy állítólagos XV. századi pálosrendi constitutiókat tartalmazó kódexből. Csakis a Kalauz hibás czímközlése az oka annak is, hogy e XVI. századi, a Kalauz szerint XV. századi kéziratot ZoLNAi-nak újból kellett fölfedeznie s e glosszákat ő aztán a Nyk. 25. évf. 49. lapján közölte is. Czikkéből azt látom, hogy a Kalauz hibájára ő sem jött rá, mert az ő «XVI. századi magyar glosszák az egyetemi könyvtárban» czímtí értekezéséből kivehető, hogy e glosszákra ő is csak véletlenül bukkant reá, s bemutatta őket mint teljesen ismeretleneket, pedig az 1887-iki kiállítási Kalauzban"is tulajdonkép róluk van szó. A mi az 1882-iki kiállításon megtörtént, az ismétlődött a legutóbbi millenniumi kiállítás alkalmával is. Itt csak az alább ismertetendő glosszák sorsát kell elbeszélnem. Az a kézirat, a melyben a gondos kegyelet a Gyöngyösi'glosszákat megőrizte, az 1896-iki millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjának törzskönyve szerint szintén ki volt állítva, de a törzskönyv 1925. lapszáma egyetlen szóval sem árulja el, hogy magyar nyelvi szempontból becses dolgok vannak a kéziratban. A kézirat a kiállítás után Gyöngyösre került, s mivel a könyvtár ott rendezetlen, újból való megtalálása tisztán a véletlen műve volt. Mindazok alapján, a miket Gyöngyösön tapasztaltam s a miket eddig felhoztam, határozottan állíthatom, hogy a vidéki, különösen a rendi könyvtárak rendszeres átbúvárlásával még sok, ha nem is össze: függő nyelvemléket, de a mohácsi vész előtti korból igen sok glosszát fogunk találni. A kutatásnak ki kell terjednie a latinnyelvű kéziratokra és az incunabulumokra is. S hogy az incunabulumok átvizsgálása nem hiába való, bizonyítja az, hogy a gyöngyösi rendi könyvtárban PAPIAS Vocabularuimának 1496-i ésPARATus Sermones Dominicales-einek 1503-i kiadásában magamnak is tekintélyes számú magyar glosszát sikerült találnom. S e kutatásnál nem jöhet tekintetbe az, hogy az egyik incunabulumban vagy kéziratban öt-hat glosszát találunk csak, a másikban pedig százat. Az öt-hat adat közt is akadhat egy olyan becses, a mely eddigi tudásunkat megjobbítja vagy egy nyelvtényről vallott nézetünket megerősíti. Azt se szabad felednünk, hogy ez öt-hat adat közt lehet akár a szókincs tekintetéből, akár az alaktan vagy mondattan szempontjából teljesen ismeretlen. S az első eshetőségre példát is idézhetnék egy 1518-ból származó, Gyöngyösön levő latin kéziratból. Nekem tehát az a nézetem, hogy a magyar glosszák gyűjtését meg kell indítani. Ne legyen puszta pium desiderium az a kívánságunk, hogy itt az ideje szótárirásunk érdekében annak, hogy megcsináljuk azt a fárasztó, de eredményeivel a fáradságot busásan megfizető munkát, a mit DIEPENBACH a középkori német glosszák terén, BBANDL, EBBEN, HANKA