Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280
ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 303 mire esik tekintetünk, melynek cselekvését egyáltalán nem szemléljük, ennek környezete nincs ós az állítmány névszóféle. Az állítmány történeti fejlődésnek van alávetve s így adott létet a mellérendelt s az alárendelt mondatoknak, a mondathoz hasonló szerkezeteknek s talán az egyes bővítő mondatrészeknek is; kötőszó mindenesetre sok van, mely állítmányból, vagy épen bővített állítmányból (azaz egész mondatból) zsugorodott össze, pl. vagy (= legyen), ám, akár, jóllehet, tudniillik, azaz (SIMONYI: Magy. Kötőszók I.). Azért nemcsak a szemlélet, hanem a történeti fejlődés alapján is mondhatjuk, hogy az állítmány a mondat töve, az a szó, mely a mondatot mondattá teszi, beszédünk egy szakaszát külön váló egyeddé kerekíti. Az állítmánynak egyik alaki járulékára sincs szüksége, de világosító, gazdagító eleme akárhány lehet. A legfontosabb szerepet, a szakasznak egységgé való összekötését is, melyre eddig a kötőigét akarták szentelni, tulajdonképeni jel nélkül egyszerűen csak beleértjük a mondatba, azért az állítmány a kezdetleges sírástól a sokszoros alkotású igéig igen gazdag változatosságban fordulhat elő. (V. ö. WEGENBR i. m. 114. 1. Somit bietet die Sprache selbst nur ausserordentlich wenig Angaben über das Verháltniss der Handlungscomponenten zur Handlung ; und gerade diese Beziehungsweisen bilden einen wesentlichen Teil des Inhaltes der Handlungssátze.) (Folyt, köv.) KALMÁR ELEK.