Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 299 mutató elem, indulatszó, tárgyat és cselekvést jelentő hangutánzó szó lehetett a beszédben, mielőtt még igazi nyelvnek lehetett volna ezt nevezni. Az egyszerű és összetett mondatok között állnak az úgynevezett összevont mondatok, melyeket ma helyesebben halmozó mondatoknak hivunk (v. ö. ERDÉLYI LAJOS, AZ Összetett mondat modern szempontból, NyK. XXVI. és XXVII. köt.), melyekben t. i. egy alanyhoz több állitmány tartozik (vagy egy állítmányhoz több határozó stb.). A föntebbiek után (294.1.) nem kell hosszasan fejtegetnem, hogy én csak akkor tekintem a mondatot halmozónak, ha az állítmányok egy szorosabb egységet tesznek, úgy hogy a két ige könnyen számíthasson egy állítmánynak: Megy, fut, rohan a száműzött; A nap világít és melegít; Ha látta s hallotta volna; Dárius comprehensus et vulneratus est (ERDÉLYI L., Nyk. 27 : 425). Ezeket a szemünk egyszerre tekinti át, a menetel nem szűnik meg a rohanásban, a világítás nem tűnik el a melegítésben, a látás a halláskor, az elfogás a megsebzés alkalmával még szemléletünk alá esik. A kötőige (copula). Még csak azzal az állítmánynyal kell foglalkoznom, melyet kötőigének (copulának) neveznek. A kötőigét különösen PAUL védi (246. 1.), azt mondja, hogy csak azért akarjuk kiküszöbölni a kötőigét, mert egyoldalúan csak a nyelvtani alak vezet bennünket és elhanyagoljuk a functio értékét, hogy azután a logikát a nyelvtantól elválaszszuk. Úgy véli, hogy a kötőige nélküli mondatok: traume, schaume eredetibbek és csak idővel szorította ki ezeket a kötőigés szerkezet. Továbbá nehézségnek találja, hogy ha az ist-nek önállósága volna a főnévi és melléknévi predikátummal szemben, akkor minden kötőigés mondat «létmondat» (existentialsatz) lenne, a mi a nyelvérzék ellen van, mert furcsa volna ezt a mondatot: das ist unmöglich így fogni fel: das existiert als etwas unmögliches. Hát a mi azt illeti, hogy a nyelvtant a logikától el akarjuk választani, ez igaz, de ez a törekvés jogosult, ha a kellő határokon túl nem megy; a többi kifogások közül azonban csak az első fontos. Az igének csakugyan kell hogy legyen valami functiója, mely az alakokat létrehozta, de ez a functio, mint talán eléggé kimutattam,