Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Egy déli osztják hősének 1

2 MUNKÁCSI BERNÁT. osztják mondák és hősregék alapján»; St. Petersburg, 1891), mely a hagyományos népköltés anyagával rendkívül tanulságos módon vázolja a régi osztják társadalmat, különösen a hősök életmódját, harczait, várait stb. (1. bő ismertetését: Ethnographia V. 352— 368. 11.); — 3. OcTHUKaa öbijiima npo őoraTtipefi ropo^a 9M,n,epa (Emder-város hőseiről szóló osztják monda), tulajdonképpen hősének, mely orosz fordításban a >KnBaa CT-apm-ia folyóirat 1892. évfolyamában (92—97. 11.) jelent meg; — 4. A fent idézett nagyobbszabású mü, melynek első kötete nyolcz fejezetben az irtisvidéki osztják terület topographiáját, állat- és növényvilágát, a nép viseletét, társadalmi és házi életét, foglalkozásait, díszítő rajzait, zenéjét, tér- s időmértékeit, jogi és administrationalis intézményeit, az ősi pogány hit maradványait, házassági és temetkezési szokásait, az eskü módját stb. írja le kimerítő részletességgel ; második kötete, mint említettük, a népköltészetnek van szentelve (lesz benne megfelelő bevezetésen kívül három hősének, két rege osztják eredetiben és német fordítással, továbbá 15 rövidebb elbeszélés csupán fordításban, mindannyi nyelvi és tárgyi magyarázatokkal) ; harmadik kötete irtisi osztják-német-orosz szójegyzéket fog tartalmazni a Konda- és Demjanka-melléki osztják nyelvjárások rövid vázlatával. Élénken érzett hézagot vannak hivatva betölteni PATKANOV-nak utóbb említett munkái nyelvtudományi irodalmunkban s midőn a szerző szívességéből a szöveggyűjtemény kiadásának a Demjanka folyó vidékén jegyzett első éneke már rendelkezésemre áll, örömmel sietek annak bemutatásával, hogy addig is, míg az egész munka megjelenik s tanulságainak tüzetesebb méltatására rátérhetünk, némi képet alkothasson magának nyelvészközönségünk a déli, szorosabban meghatározva irtisi osztják nyelv sajátosságairól, különösen grammatikai alkotásáról, melyet CASTRÉN-nak példamondatok nélkül adott paradigmáiból eddigelé csak homályosan ismertünk. Azon tények közül, melyekre a már itt közölt kicsinyke mutatvány is ujabb világosságot vet, csupán a legfontosabbat kívánom e helyt kiemelni, t. i. az igeragozás rendszerét. Hogy ez CASTRÉN-nál zavaros, már HUNFALVY észrevette (1. Éjszaki Osztják Ny. 155. ].); de hogy voltaképpen milyen, azt ő sem állapíthatta meg, nem lévén egy sornyi útbaigazító szövege sem. Az előbbi megkülömbözteti a tárgyas ragozást («transitive conjuga-