Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Melich János: Egy rejtelmes szó. (Leubezes) 28

Egy rejtelmes szó. (Leubezes.) «Temesvári Pelbárt élete ós munkái »-nak nagy tudományú írója, SZILÁDY ÁRON összegyűjtötte mindazokat a magyar szavakat, a melyek a hangyaszorgalmú, latinul író PELBÁRT műveiben «vulgo in lingua nostra dicitur»-ral kapcsolatban előfordulnak. E magyar szavakról SZILÁDY többek közt ezeket írja: «Ha csak magyar papnak nem, hát kinek a számára szúrta közbe azon két magyar szót, melyek egyike a gengyer, . . . másika a leubezes 1 Ez utóbbi minden kezemen megfordult kiadásban így van nyomtatva. E szószátyárt jelentő szót vagy bőbeszes = bőbeszédűnek kell olvasnunk s akkor sajtóhibának kell vennünk, a mi PELBÁRTnál a legritkább esetek közé tartozik : vagy ragaszkodva a betűkhöz léubeszes-nek, mintegy — ma is divatos kifejezés szerint — bő lére eresztett, bő levű beszédesnek. Különben pedig e szó is azt bizonyítja, hogy mai beszéd szavunk elébbeni alakja besze volt» (27, 26. 1.). A lévbeszes szóról SZILÁDY említett müvében más helyütt is megemlékezik, de itt lévbeszés-nek olvassa. A 71. lapon ugyanis ezt írja: «Léübeszés. Scurra, leccator vulgo in lingua nostra dicitur leubezes. Serm. Quadrages. pars. II. serm. XXX. Bécsi- ós Müncheni-codexben : beze, példa beze». SZILÁDY művének a megjelenése óta nyelvészeink többször meg-megemlítették a szót, de azért ma is aláírható SzARVAS-nak az az állítása, hogy a lewzat, levzat, lewsagról «csak annyit tudunk : «scandalum», a leubezes-röl pedig, hogy «scurra, leccator» a jelentése, se több, se kevesebb. Eredetét teljes homály födi s a szófejtő még arra nézve se jöhet tisztába, hazai szó-e, vagy pedig jövevény, (Nyr. 20: 289). A teljesség szempontjából meg kell említenem, hogy SIMONYI a Nyr. 17 : 9. lapján ezeket írta: ((Egyébiránt meg-