Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

272 MUNKÁCSI BEKNÁT. (53). A szkr. «köznemű többesi i rag (pl. javijas-i ,ifjabba-k')» egyezik szerinte a magy. -i plur. képzővel (házaim, házaz'J. Egyeznek különösen a birtokragok: perzsa gevher-em ,gyökere-ra', gevher-et ,gyökere-<i' (54). A magy. -ha, -he kicsinyítő képzővel egybevethető a szkr. -ka (pl. alpa .kicsi', alpa-ka ,kicsi-ke'); valamint a -csa, -cse-yel a perzsa -ce (pl. khdn, ,szálloda': khánce ,kis sz.'). Ép ugy mint a magyarban képződnek az ujperzsában is -i képzővel denom. melléknevek s ugyanitt a magy. -an, -en határozcraggal is találkozunk (pl. dilir ,hősies': dilir-áne ,hősiesen'; 57. 1.). HUNFALVY PÁL a «Magyar Nyelvészeti) III. évfolyamában (1858) adja meg válaszát a tőle fölkarolt búvárlati irány ellen intézett támadásokra. Tüzetes bírálat alá fogja « MÁTYÁS FLÓRIÁN hasonlító nyelvtudománybeli működéseit* (67—107.11.) s rámutat, hogy ezekben a tudománykodás két alapföltétele az alapi önzetlenség és tárgyi tájékozottság merőben hiányzik. Ellenfele nem elfogulatlan szemmel tekinti Ítéletének tárgyát s dönt fölötte a nélkül, hogy vele közelebbről megismerkedett volna. Hogy az altáji és árja (indo-germán) nyelvek között vannak bizonyos idomi és szóanyagi egyezések azt maga is elismeri, tárgyalta már előbb (1. fentebb) s újból ismétli; de áz ily közössegek, melyek többnyire kimutathatólag a származat szerint külömböző nyelveknek egymásra való hatásából eredtek, nem lehetnek irányadók a nyelvfajok megállapításában. Itt az idomon kívül «azon nyelvanyagra kell legnagyobb súlyt helyeznünk, mely ismeretlen kútfőből eredvén, a fajok sajátjának látszik»; tehát nem arra a mi pl. a magyarban hangalakjával, képzésével, vagy egyéb szerkezetével különösen perzsa, szláv vagy német bélyeget mutat. Erre MÁTYÁS semmi ügyet nem vet s képes nyilvánvalóan németből, vagy szlávból eredt szókat (pl. istáp, táncz, billikom; szent, pénz, abroncs, pohár, vacsora, kulcs, szilva stb.) az árjából származtatni, sőt elvül fölállítani, hogy ^mindazon szláv szó, melynek* — a rokonság révén többször természetes — ^hasonlata az árja nyelvekben felmutatható s nyelvünkben is találtatik, magyar-árja hasonlat.* Egyébként is vannak MÁTYÁS hasonlatainak fogyatékosságai; hol az alak, hol a jelentés nagyon is eltérő. Idomi hasonlításoknál is több esetben csak látszatos az egyezés; külömbség van ennek mértékében pl. a magy. -k és -i többesképzők s egyrészt a lapp -ah, finn -i, másrészt a MÁTYÁstól idézett árja megfelelők közt; mert emitt «a nominativus többes