Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

270 . MUNKÁCSI BERNÁT. előre megállapított Ítélet, hogy ellenfeleinek nem lehet igaza, nézetüknek nem szabad érvényesülnie; mert ez nemzetünk és nyelvünk gyalázata volna. Az a MÁTYÁS, ki még előbbi művében dicséretre méltó józansággal hirdette, hogy «nyelvészetnél s általában tisztán tudományos foglalkozásnál, nincs helye politikának; ha a magyar nyelv valóban származási rokonságban áll a finnhez, s az állítás minden oldalróli megvitatás után, tudományos bizonyosságra emeltetett: igaz marad az, akár tetszik valakinek e rokonság, akár nem; puszta tagadás, gúny, ellenkező nem okadatolt állitmányok, semmit nem változtatnak az ügy állapotán» (26.) — ugyanaz most a következő nyilatkozatokkal jut ellenkezésbe önnönmagával: «Azon következtetésre, hogy ősi nyelvünk jelenleg csak finn, fájdalmasanfelsóhajtunk ! Méltó büntetése ez a hanyagságnak, mely a magyar-finnítést elnézte s a nemtudommi-ségnek, mely azt folyton pártolja)) (Előszó. VII. 1.) . . . «Magyar embertől megérdemelné őseitől öröklött egyetlen kincse, hogy eredetének ós benső mivoltának félreismerőit tudományos módon igyekezzék helyreigazítani s ne sajnálja költségét és fáradságát, más műveltebb nyelvek megtanulására, vagy az azokkal foglalkozók biztatására, pártolására fordítani; hogy elleneink szenvedélyes piszkolódásait necsak elutasíthassa, hanem okszerű bírálat által valódi értékökre is szállíthassa)) (u. o. XI. 1.). . . . ((Természetes, hogy a tévedést csak az szüntetheti meg, ki az ügy melletti lelkesedésen kívül a magyar nyelvet anyatejével szopta» (XII. 1.). . . . «A finnezés honunkban is divatossá, sőt általánossá kezd válni, egyetlen nyelvészeti intézetünkön uralg; segélyeztetik. Fölösleges gondoskodás! Megjutalmazná azt a sokkal gazdagabb orosz kormány is; hisz e törekvés az ő alattvalóit közelebbről érdekli)) (XIV. 1.).... «Edes anyanyelvünknek, sok más veszteségek után mai napiglan el nem vitázhatott osztatlan birtokunknak, áldozatkész kegyelettel tartozunk s a róla terjesztettt álhireket nem csak szóval, hanem tettleges közbenjárással is megczáfolni kötelességünk)) (XVI. 1.). . . «Tehetősb honfiainkat, valamint a magyar akadémia magyar irányú nyelvész tagjait édes anyanyelvünk becsületére kérem, legyenek segédkezésemre, ezen nemzeti, sőt európai ügyben s fordítsanak kis részt anyagi, vagy nyelvismereti kincsökből, a felőle terjengő balvélemónyek megszüntetésére!)) (66. 1.). Szomorú kornak érthető tévedései ezek, melyek bármily