Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241
260 MUNKÁCSI BERNÁT. tüzetesebb vizsgálat nélkül csupán a mai külső benyomásra alapított nézetéhez képest azt teszi föl, hogy a magyar nyelvnek is eredetileg indogermán félének kellett lennie, melynek ős elemei («indogermanische prioré elementej) : 169. 1.) szerinte a finnség elborító rétege alól is felismerhetők. «Wir halten» — írja könyvében (84. 1.) — «eine verwandtschaft ursprünglich magyarischer redeweise mit den indogermanischen sprachen fiir wahrscheinlich,. schon weil diese so vortrefflich mit der körperlichen beschaffenheit der nationen übereinstimmt» s más helyütt (170. 1.): «Aus ni eh t f innisch en elementen bestand die sprache der Magyarén vordervereinigung(t. i. finn törzsekkel) . . . Eine genauere bestimmung derselben ist uns wenigstens unmöglich; sie schienen dem indogermanischen stamme, teilweise dem semitischen anzugehören.» Az indogermánság körében legnagyobb valószínűséggel az árj a csoporthoz véli sorozhatónak az ősi magyar fajt s nyelvet; miért is kiváló becsüeknek és nagy jelentőségüeknek tartja BEREGSzÁszmak ily irányban értékesíthető perzsa egyeztetéseit (96. 1.) a nélkül, hogy egyszersmind elfogadná, emennek abbeli nagy tévedését, mely szerint a mai magyar nyelv nem a finn rokonság körébe tartoznék. A mit e pontban csupán kiemelendőnek tart, az, hogy a nyelvi befolyás nem változtatta a magyarokat fajilag is finnekké. Azon kérdést, hogy mikor s minő történeti események kapcsolatában történhetett a tőle fölvett nyelvi, változás, a kozár beolvadással gondolja tisztázhatónak. «Die sprache derChazaren» — hangzanak erre vonatkozó szavai (169.1.) — «vermischtsichmitderderMagyaren, und sie wird so ein hauptelement der sprache der letzteren, welche aus zwei elementen besteht. Diesebeiden elementesind: das Lidogermanische und d a s Fmnische ; von beiden mussten nun die Chazaren etwas an sich getragen habén. Dass sie keine Indogermanen waren, dagegen spricht eben so alles, wie dafür, dass sie finnischen stámmen angehörten.» Mindez természetesen kellő alappal nem bizonyítható s a mi értékes adatot CASSEL nézeteinek igazolására a nyelvi tények sorából fölhoz, voltaképen csak az indogermán népekkel, különösen az árjasággal való külömböző korbeli külső érintkezésnek jelenségei. Mind az eddigieknél szélesebb alapon bizonyítja a keleti ma-