Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

244 MUNKÁCSI BEKNÁT. mainak egyéb közösségeivel hozza kapcsolatba CORNIDES DÁNIEL az ő «CommentatiodeReligioneveterumHungarorum» czímű 1785-ben írt s ENGEL KERESZTELYtől 1791-ben (Bécsben) kiadott értekezésében. «Sicut Persse veteres» — írja e helyt (25. 1.) — «Deum sua lingua vocarunt Iisdan, ut THOMAS HYDE in história religionis veterum Persarum, aliique docuerunt: ita Hungari nomen Dei patrio sermone etiamnum Isten efferunt, apellatione procul dubio ab igne, qui Chaldaais X£1$X dicitur, accersita» ; alább pedig (29.1.) hozzáveti : «Neque vei impius, vei absurdus fuero, si veteribus Hungaris easdem prorsus de Deo notiones adscribam, quas jam et Persa? olim de summo Numine conceperunt animis. CerteenimpriscisHungaris cumPersarumgente etvicinitas finitima et magnussemper ususfuit, quod plánum facere facile possem, si ferret hoc institutum meum. Ipsum adeo nomen Dei Isten, a Persis, ut vidimus, mutuati sünt Hungari, Deum sub symbolo ignis pera^que ac Persse venerati. Quin et cserimonias sacras ex Per sarum instituto obire soliti, equos perinde ac Persa?, in sacrificiis suis immolarunt. Huc et illud retuleris, quod Persas Deo sub dio et in editis montibus sacrificaverint docentibus BARNÁBA BRISSONIO et BAD. CUDWORTHO ; idem autem a Hungaris quoque factitatum esse ex ANONYMI Belae B. Notarii (cap. 16.) constet.» Szélesebb körben tette a magyar nyelv árja elemeit tanulmánya tárgyává BEREGSZÁSZI PÁL, kinek idevágó művei: «Parallelon inter linguam Persicam atque Hungaricam (Erlangse, 1794)»-és «Ueber die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenlandischen (Leipzig, 1796).» Múlt századbeli nyelvtudományi törekvéseink eme kiváló alakja nem részesült eddigelé azon méltatásban, mely őt kutatásai érdeménél fogva megilleti.*) Ennek *) Különösen SCHLÖZER támadta rendkívül élesen BEREGSZÁSZI nyelvhasonlító törekvéseit. Ez utóbbi maga közli ellenfele egyik magánlevelének következő helyét (Áhnlichk. d. hung. Spr.: Éinleit. V. 1.): «Linguam hungaricam ramum esse insignis trunci Finnici, extra dubium positum est, et doleo te id nescire. Adfinitatem cum Lapponum dialecto Finnica evidenter monstravit P. SAJNOVITS, et nuperrime I. HAGER. Talia legére debuisses ante quam vei gry, saltem de Hebraica, Syr. Arabica adfmitate cogitares. Nec ullus de lingua Turcica sermo esse