Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 145 érek rá, vagy nem tudom megfigyelni azt. Tekintetem és figyelmem ebben az esetben oly tökéletlen, hogy csak egy tényezőt fog fel, természetes, hogy ez magában hordja a középpontot. Tehát állítmány. Ha viszont azt kiáltom, hogy cg! a mondatom semmivel sem lesz tökéletesebb az előbbinél; a szóhoz határozottabb cselekvés képe fűződik ugyan, de viszont határozatlanabb az égő tárgy. Valami ég a messzeségben, vagy közel, nem érek rá, vagy nem birom megtudni, hogy mi az; de megértenek, tehát beszédem egész, mondat, a szó magában hordja középpontját, ámbár határozatlan állítmány. Szükségesnek tartom a határozatlan mondat és állítmány megkülönböztetését a határozottaktól. Ha a névszók közt oly fontos a határozatlanság, hogy külön névmást alkotott rá a nyelv, a mondat középpontjából sem lehet az végkép kizárva. Mindegy, hogy mi határozatlan, egy név, vagy egy cselekvés, vannak az észleletnek embriói, csirái úgy az egyiktől, mint a másiktól, ha ezek különválnak a többi beszédtől, mondatok s mivel középpontiaknak tekinthetjük, állítmányok. KERN (45. 1.) azt mondja, hogy nem ismerünk dolgot, melyről valami cselekvést ne mondhatnánk, de ismerünk sokszor cselekvést, melynek dolgát, a mihez fűződik (an dem sie haften), azaz alanyát nem tudjuk; ennélfogva a mondatunk sokszor lesz főnév nélkül, de soha ige nélkül. Pedig hányszor kérdezzük, hogy mint csinál X ? pld. hány mesterembernek tudjuk a nevét, czímét, de nem tudjuk, mit szokott dolgozni, hány szerszámról nem tudjuk, mit csinálnak vele. így a mondatban is lehet, mint láttuk, egy név a felkiáltásban, ha nem tudjuk még, mit csinál az illető észrevett dolog. Nem szükséges tehát, hogy mindig okvetlenül cselekvés, ige legyen az állítmány, lehet ez főnév, indulatszó, hangutánzó szó, vagy bármiféle szó is ily korlátolt szemléletek alkalmával. Bővült szemléletnek persze mindig a cselekvés szolgál középpontjául, azért az állítmány ilyenkor mindig ige, a cselekvés körül részvevő tényezők az ige bővítményei: alanyok, határozók stb. Ha pedig egy ily bővítmény igéből származó főnév, igenév stb. és ennek is vannak határozói, ezt úgy magyarázhatjuk meg, hogy ez a főnévi cselekvés ugyan főpontja a maga határozóinak, de melléktényezője a mondat középpontjának. Az állítmány a mondat középpontja, a főnév és igenév egy kifejezésé. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVIII. 10