Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

142 KA.LMÁK ELEK. az ige nem mondatrész, legalább nem olyan, mint a tárgy, vagy az alany, hanem az ige maga a mondat legegyszerűbb alakjában, melyhez minden egyéb határozókép csatlakozik (i. m. 65. L). A hogy a fatörzshöz csatlakoznak a fő- és mellékágak és levelek, úgy fűződik minden rész a mondatban a határozott igéhez (101). Állítmánynak csak a határozott igét szabad tekinteni, nem pedig ezt bővüléseivel együtt (104. 1.). A nyelvtani állítmány. Ha csak a két elmélet között lehetne választani, én is az igés elméletet találnám jobbnak a logikainál. A nyelvtani szabályokat világosabban meg lehet magyarázni az ige alapján, mint a mondás segítségével. De azért ez is elégtelen az egyes mondatrészek végleges megkülönböztetésére. Nem csak az igének, hanem az igeneveknek és igéből származó főneveknek is van alanyuk, helyhatározójuk s mindenféle más mondatrészük. Ezeknek alanya talán néha más alakú, mint az igéké (pl. az «ablativus absolutus»-ban), de a helyhatározó mindenütt egyforma: A fán függ a gyümölcs, A fán függő gyümölcs érik. Egyébiránt sem helyes az egyik mondatrészt a beszédrészek alapján határozni meg, a többit valamely másféle jelentós alapján. Nem lehet azt mondani, hogy' az állítmány ige, az alany nevező (alak), vagy cselekvő, illetőleg szenvedő (személy) stb. Az osztó alapnak közösnek kell lennie, tehát ha az állítmányt egyszerűen igének nevezzük, akkor helyesen az alanyt is csak főnévnek, a határozót csak határozószónak kell mondanunk. Mivel pedig ez utóbbi elnevezések elégtelenek és rosszak volnának, az első is az. De nem csak a többi mondatrészek megkülönböztetésére elégtelen, ha az állítmányt igének nevezzük, hanem magát a mondat legfőbb részét sem meríti ki az ige fogalma. A mi van, annak része is kell, hogy legyen; a hol mondat van, ottan mondatrésznek is kell lenni, s ha jól vettük észre, hogy az állítmány a mondatnak legfontosabb része, mely nélkül nincs mondat, akkor a legegyszerűbb indulatszóban és felkiáltásban is a meglevő mondatrésznek állítmánynak kell lennie, mert semmi sincs kihagyva belőlük, hogy az ige lappanghatna. Pedig ezeket a szókat a beszédből ki nem tagadhatjuk, tehát a mondatok közül sem rekeszthetjük ki s mondatrészüktől sem foszthatjuk meg.