Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Ismertetések - Petz Gedeon: Gót nyelvészeti irodalom. (Stretiberg, W. Gotisches Elementarbuch. – Kluge, Fr. Geschichte der gotischen Sprache. – Uhlenbeck, C. C. Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch der gotischen Sprache) 114,
118 PETZ GEDEON. lyeket egy XVI. századbeli hollandi utazónak, BusBECKnek feljegyzései1, tartottak fenn (v. ö. Phű. Közi. XV. 212.). Az itt feltűnő hangtani változások egy része abban az irányban mozog, a melynek nyomai már a klasszikus gót nyelvben is felismerhetők (e > i, ő > ü), más része azonban sajátszerüen egyezik a rokon nyelvekben (nevezetesen a németben) feltűnő változásokkal (i > ef u"> O] az s-nek l és tv előtt s-aé válása; sk > s; a nominativusi -s elveszése, a mi már az okiratok nyelvében is előfordul, stb.) s igy ez arra a jelenségre mutat, a melyet, nézetem szerint, még nem méltattak kellő figyelemre, hogy rokon nyelvek egymástól függetlenül, sőt egymástól elszigetelve, egyazon irányban fejlődhetnek. A mint STREITBERG gót nyelvtana a BRAUNEéval szemben lép föl s KLTJGE dolgozata a SiEVERsét akarja pótolni, ugy a fentemlített harmadik munka, UHLENBECK amsterdami egyet, tanár gót etymologiai szótára is egy régibb kísérlet, a FEIST etymologiai munkája (1. Phil. Közi. XIII. 155.) helyébe kivan lépni, s a három közül, azt hiszem, neki fog legjobban sikerülni, hogy elődjét kiszorítsa és elfeledtesse. UHLENBECK szótárának előzőivel szemben nemcsak az szolgál javára, hogy Ő már az újabb és legújabb etymologiai kutatásokat is értékesíthette, hanem az is, hogy elődjeinél egyébként is nagyobb teljességre törekedett, s javára szolgált főkép az az igazán kritikai szellem, melylyel minden nézetet, minden aprólékos kérdés meghányt-vetett: egyes czímszók alatt (pl. hlaifs, stiur) egész kis etymologiai értekezéseket találunk.Ekkép e szótár, ha nem is mindenütt biztos eredményt, de legalább megbízható nézeteket foglal magában. Legyen szabad UHLENBECK könyvének egyik-másik czikkéhez egykét megjegyzést fűznöm. A g. ahaks ,galamb'szót LOEWE (Indogerm. Forschangen III. 14-0.) ugyanabból az osszét áysinag szóból való kölcsönzésnek tartotta, a melylyel SIMONYI a magy. asszony-t egyeztette (Ny. K. XXIV. 128.). UHLENBECK megemlíti HOLTHAÜSEN véleményét (Idg. Forsch. V, 274.), mely szerint a g. ahaks a lat. accipiter-vel tartozik együvé. Megjegyzem, hogy KLTJGE fentemlített munkájában (58. §.) szintén eredeti germánnak tartja a szót s a frank ák-falla ,galarcbducz' szóra utal. Képző-eleme ugyanaz az idg. -g-, germ. -k-, a mely főleg kicsinyítő képzőül (agsz. Gifeca, kfn. Gibeche) s madárnevek képzőjeként (agsz. cornuc, ófn. Jiabuh stb.) fordul elő (1. KLTJGE, Nominale Stammbildungslehre 188ü. 29. 1.; WILMANNS, Deutsche Grammalik II. 1890. 284. §.). Az aífifiau ,vagy' kötőszónál nem említi MERINGER magyarázatát, mely szerint ez = * aih-pau, az * aíh- a lat. ec-nek felelne meg (PAUL és BRAUNE-féle Beitráge XII, 210.); ez nyitját adja annak a látszólagos szabálytalanságnak is, hogy fi előtt aí-t találunk (STREITBERG 50. §.r KLTJGE 7. §.).
