Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Setala Emil: A finn-ugor # és #-hez 76

76 ÁSBÓTH OSZKÁE. •dok korában», de azt kutatni, mikor még a mai nyelv hangjaival sem vagyunk tisztában, képtelenség, azért azt a kérdést egyelőre fölfüggesztendőnek tartom, addig míg teljesen tisztában nem leszünk az egyetlen biztos Kiinduló ponttal, a mai nyelv mai kiejtésével. Ha az egyáltalában még vita tárgya lehet, o-féle vagy u-iéle hangot ejtünk-e bizonyos szókban, akkor ugyan hiába fogjuk azt kutatni: u-ból lett-e a mai o vagy már az Árpádok korában is w-nak hangzó o volt-e ? ASBÓTH OSZKÁR. A finn-ugor o és $'-hez. Az után hogy a finn-ugor S és d'-ről a NyK. legutóbbi füzetében közzétett czikkem kéziratát nyomatásra beküldöttem (az elejét már a múlt nyáron elküldtem volt), ó'szszel megjelent GENETZ-től «A finn-ugor d az első és második szótag hangzója között» (Suomalais-ugrilainen d ensimmáisen ja toisen tavuun vokaalien válissá. Váháisiá Kirjelmia. XIII. 1—12 IX Ez az értekezés megállapít a finn-ugor alapnyelvben a t mellett megvolt és «a finn d, l és r-hez hasonló zöngés mássalhangzót)), de úgy a főeredmények, mint a részletek szempontjából elejétől végig eltéréseket mutat. «A mi fölfogásunk és tudományos módszerünk csakugyan annyira különbözői), mondja más helyt maga GENETZ (Az első szótag magánhangzói, 4. 1., a Váh. Kirjelmia ugyanazon füzetében), "hogy ez a jelenség senkit sem lephet meg.» Nem föladatom itt hasonlításokat tenni GENETZ idézett müve meg az enyém között; csak azt említem, hogy GENETZ értekezésének több egyeztetése nézetem szerint nagyon is kétes, pl. zürj. vezgödny, vez-gyny — f. vetaá; a votj. kwala, zürj. kóla szóknak -la képzős eredetre való visszavezetése; f. hitű, hiukka = zürj. seluka (?) «hülse, schale» (a zürj. szó kétségkívül = or. nie.iyxa «hülse, schale»); f. saada, sataa = lp. cuödűet (a lp. szó nyilván a f. suota szóval tartozik egybe); f. putu = f. puru ; f. putoan = mord. pran; f. palella, pakkanen-nek a pada tőszóból származtatása; f. vasempi = votj. paljan, m. bal; f. sidon = lp. cadnat; f. kutea = cser. híjam «coire» (szerintem a cser. szó inkább ahhoz a f. kai- tőhöz való, melyet a koira «canis», koiras «mas» képzett alakokban találunk [V. ö. BUDENZ MUSz. 393) = zürj. kir, kir-pon «mannlicher hund», vog. khör, AHLQ. qer, qir, yar «mánnchen», osztj. /or «mánnchen», valamint e szókban: f. koinata, koinia «coire»; magában a f. koi LÖNNEOT szerint «ursus» jelentésű és összetartozik a lpK. kujj, kijj f<ehegatte», vog. %oj, yuj amánnchen», osztj. yo, yoi, yui «mann, mánnchen» szókkal, meg talán a m. hí- tővel is ebben : hím, v. ö. vog. qaim «mánnchen* AHLQ.). Ezt csak azért hozom elő, mert nem egy ily egyeztetés, ha heiyüket megállóknak lehetne őket tartani, a tőlem kifejtett fölfogás ellen bizonyítana. SETÁLA EMIL.