Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Asbóth Oszkár: Magyar o – szláv o 64

MAGYAR 0 SZLÁV 0. 69 -burkuuésk: *birkol, curbaluésk: csorbái, furdulau: forduló, JurduVts: fordulós, kusurau: koszorú, muzdruluésk: mozdul (?). íme az esetek nagyobbik felében (52 közül 31 esetben) a lehető legegyszerűbb módon magyarázható az u keletkezése! Es hogy ez a magyarázat helyes, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy a hangsúlytalan szótagban egyes szóknál hol o-t hol u-t találunk, a szerint vájjon a szó hívebben megtartotta e az idegen hangzást, vagy jobban megoláhosodott. SZINNYEI egyebek közt az ultoan: oltovány szóra hivatkozik, de nem kutatja, hogy miért ment át csak az első o: tt-ba, miért maradt a második o-nak. Még bajosabb elfogadni SZINNYEI álláspontját e szóvaí szemben, ha azt találjuk, hogy az oláhban oltoan alak is van, a hol mind a két o érintetlen maradt. Ott van ezenkívül az oltoesk a hangsúly helyéből érthető idtuésk alak mellett. ALEXICS, az igaz, a Nyr. 17 :110. 1. ez utóbbi alakot nem említi, hanem csak idtoesk, oltoesk alakot a czikkecske élén, no de láttuk már, hogy a Nyr. 16:307. 1. altoesc alatt ulttiesk alakra hivatkozik és csak az ultoesk, oltoesk czikkecskére nyomban következő czikkecskére az ultoan, oltoan-íéléve (Nyr. 17 : 111. 1.) kell áttérnünk és ott találjuk egy idézetben a ultujaste alakot, a mi egy ultuésk alaknak egyes 3. személye. Az altoesc-hez tartozó infinitivus altoí-nak hangzik, de épen mert a hangsúly az t-n van, ez alak altui Írásban is fordul elő, találunk a mellett oltói, oltui és végre ultui alakot is, a mint TITKIN szótárából látni. Körülbelül ugyanaz áll az oltovány másaira is. ALEXICS a czikkecske fején csak ultoan és oltoan alakokat ír ki, de egy idézetben a többes ultuonele alakot találjuk. Kiírom szóról szóra az illető czikket TITKIN szótárából: saltöan, üblicher hűlt- sm. Mold. gepfropfter Baum, Pfröpfiing. — Gr. auch -tuo'n, -tudn, Qu. auch olt-, ult-. — Et. Magy. oltvány».*) Látni bői a helyes képzés altaü lenne, ezt azonban a nyelv összetévesztette volna a birtokos névmással». Az ember nem érti, miért nem lett oltó-ból ultáü, hiszen ezt nem lehetett volna az al taü «tuus» birtokos névmással összetéveszteni. ALEXICS elfelejtette HASDEU állításának megértéséhez hozzátenni, hogy ultoj mellett altoj alak is van, a mint maga ALEXICS is említ egy altoesc alakot [Nyr. 16:307, a c tollhibának tekintendő, az oláh ugyan o-t ír, de ALEXICS értekezésében nem használja az oláh helyesírást] ily módon: «(1. ultuesk alak)». TITKIN különben az altoj-t nem oltó-bó], hanem oltvány-ból származtatja, és ha tekintetbe veszszük, hogy ulton alak is járja, a mint ALEXICS szóbeli közléséből i tudom, és hogy magyar hosszú -o'-nak különben mindig -aü felel meg az oláhban, aligha igaza nem lesz. *) Mert nyelvésztársaim figyelmét szeretném TITKIN most megindult szótárára fölhíni (eddig csak egy füzet jelent meg), a rövidítések magyarázatát is ide iktatom : MoZ<2i\=Moldova, Gr.=Grarnmatik, Qu. Quellén, Et. Etyaxtologie.