Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 5 Eddig haladt a kérdés, midőn újabban meglepetésül ismét déli Maczedoniára, Szaloniki vidékére kezdtek gondolni. E tudományos visszafordulásról azonban később még bőven lesz szó. Itt csak annyi fontos, hogy a régibb álláspont fölújítása a dolog velején nem változtat. így is csak két vidék és ugyanaz a két vidék, Maczedonia és Pannónia verseng a dicsőségért, hogy vagy ott vagy itt ringott a szlávok szent nyelvének bölcseje. Hogy e kettő közül valóban hol, az volna eldöntendő. Fölvetődött ugyan valami olyan nézet is, hogy az ószlovén nyelv grammatikai tekintetben Maczedoniából, szókincse szerint pedig Pannoniából való,*) de ilyen különösséget csak akkor fogadhatnánk el, ha nem tudnók, hogy az ószlovén nyelvnek van declinatiója és infinitivusa, ellenben a maczedon nyelvjárásoknak nincs és hogy viszont az ószlovén nyelvnek nincs névmutatója, ellenben a maczedon nyelvjárásoknak van. Ezek bizonyára elég nagy és fontos különbségek, hogy azt a kiegyeztető nézetet el ne fogadjuk. De hátha a IX. században minden úgy volt a maczedon nyelvjárásokban is mint az ószlovén nyelvben? Igen természetes, hogy hátha; csak az a baj, hogy arra semmi, de semmi bizonyíték nincs, sőt a legparányibb valószínűség sem mutatkozik. így továbbra is szemben áll egymással Maczedonia és Pannónia, egyikük is másikuk is osztatlanul magának követelve a dicsőséget. A kérdést tehát minden ráfordított nagy munka mellett is csaknem változatlanul ott találjuk, a hol e század elején tespedett. A fegyverek is, habár nagyon tökéletesbedtek, jobbára a régiek. Csak egy van köztük, mely új is és minket is igen közelről érdekel. A pannon elmélet mellett ugyanis latba vetették a mi nyelvünk tanúságát is. Annyit ez elmélet ellenei is kénytelenek elismerni, ha van e kérdésben döntő fegyver, akkor egyedül a magyar nyelv az; a többi világ végéig is ellensúlyozza egymást. Ha egyéb közünk nem volna hozzá, már ez maga kívánatossá tenné, hogy magyar részről is megvizsgáljuk a kérdést. Nem árthat, úgy gondolom, a magyar nyelvtudománynak sem, a szlávnak meg kétségkívül csak használhat. Mert azt egyelőre állásfoglalás nélkül is kiemelhetem, hogy nyelvünk, kellően számba véve, rend*) JAGIC egy könyvismertetésben (Archív f. slav. Philologie IX. köt. 329. 1.)