Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

48 VOLF GYÖRGY. ságba olvadása képes megmagyarázni. Következeskép nem vehettük ott, a hol szlávokkal pusztán csak érintkeztünk, hanem ott kellett vennünk, a hol szlávokkal együtt szoros benső kapcsolatban éltünk. Hogy az nem volt se Dácziában, se Mcesiában, hanem igenis a legtágabb értelemben vett Pannoniában, az rég tudva van. JÁGIC azonban úgy tesz, mintha épen csak ő nem tudná. Azért szláv jövevényszavainknak egy nagy részét Dácziában és Mcesiában szedeti föl velünk útközben. Ugyan miért ? 0 azt veti okul, hogy «legtöbb szláv kölcsönvételünk a természet országára, a földmívelésre és a házi életre vonatkozik)) és hogy «e dolgokra nézve» nemcsak a már némikép civilizált pannon, hanem még a civilizálatlan dácziai és moesiai szlávok is «sokat tudtak nyújtani*) a magyar jövevényeknek. Nos először is azok a ((jövevények» egyáltalán nem voltak olyan nagyon műveletlenek, mint némelyek szeretik hinni. Műveltségük csak más volt, de nem kisebb, mint akkor akárhány, sőt mondhatni legtöbb európai népé. Némely dologban hátrább álltak, de másban meg jóval is előbbre voltak, mint pl., hogy csak egyet emlitsek, a hadi szervezetben. Erről azonban talán majd máskor szólok. Mostanra elég annyi, hogy a dácziai és mcesiai szlávok műveltségi tekintetben aligba tudtak volna a magyaroknak olyan fölötte sokat nyújtani. De meg azután föltéve, hogy akármilyen bőven telt volna is tőlük, szükségképen következik-e, hogy tehát adtak is? Talán «a természet országára, a földmívelésre és a házi életre vonatkozó szláv kölcsönvételek» olyanok, hogy azokat nem lehetett volna egyáltalán vagy ép olyan jól vagy még jobban is más szlávoktól venni ? Mért kellett akár csak egy szót is azoktól kapnunk ? Ennek JÁGIC bölcsen elhallgatja az okát. A dolog t. i. úgy van, hogy nem minekünk, hanem csak ő neki volt arra szüksége, hogy bizonyos szláv eredetű szók épen «a keleti szlovénektől)) vagy világosan mondva a bolgároktól jussanak a magyar nyelvbe. Mert szláv jövevényszavaink néhánya épen azt az át és zd hangkapcsolatot őrizte meg, melyet ő a pannon szlávoktól kereken megtagad. Ezeket valami módon el kellett hallgattatni, különben nem lehetett volna a IX. század pannon szlávjairól azt állítani, hogy az ószlovén ét helyett c-t ejtettek. A bolgárban szintén st és zd van, mint az ószlovénben, és így mostoha, rozsda, mesgye szavainkat csakugyan a bolgároktól is kaphattuk volna. De hát Pest városának a nevét a honfoglaló magyarok talán szintén Dácziából