Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)
Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 307
314 VOLF GYÖRGY. már nem voltak meg, akkor az illető helyneveket semmikép sem kaphattuk tótból. Minthogy azonban a tót irodalom csak nagyon rövid múlttal dicsekedhetik, még abba is beleegyezünk, hogy az ellenvető a tótot, ha máskép nem boldogul, legközelebb rokonaival, a morvával vagy csehhel pótolja. Ez bizonyára nem csekély engedmény; mert valamely nyelvjárásban lehet olyan sajátság, sőt egynél több is, mely legközelebb rokonában sincs meg. Hogy csak egy példát említsek, ott van a cseh f, mely a tótban ismeretlen. Már most mutassa ki az ellenvető, hogy a morvák vagy csehek ott, a hol az ószlovén g-vel és orrhangzókkal szemben ma h-t és tiszta hangzókat ejtenek, a X. század elején vagy még később is kétségtelenül g-t és orrhangzókat ejtettek. Nagy engedményünk fejében csak annyit kötünk ki, hogy azok a g-k és nasalisok hitelesek ós eredetiek legyenek, tehát ne koholtak vagy csak látszatosak, se pedig más nyelvből valók; mert se történeti hamisítványt vagy holmi graphikus szemfényvesztést, se pedig kölcsönkért pávatollat bizonyítéknak el nem tartozunk fogadni. Akkor aztán elhiszszük, hogy azokat a bizonyos helyneveket tótból kaphattuk és hogy a tótok ivadékaik lehetnek a marahánoknak. A magunk bizonyítékai alapján, míg le nem rontják, azt vagyunk kénytelenek állítani, hogy a marahánoknak és tótoknak se nyelv, se vér szerint semmi közük egymáshoz. A tót nyelvnek egyébiránt, hogy tekintélyekre is hivatkozzam, a X. század elejére nézve a legtudósabb szlavisták is alapjában csak mai sajátságait tulajdonítják, a melyek között a g-nek és nasalismusnak hiánya bizonyára nem utolsó. Azt mondja JAGIC : «Hogy a mai tótok őseinél, kik egész bizonyosan már a IX. században mutatták a cseh-szláv nyelvtörzsök kifejlett sajátságait, a Codex Zographensis vagy Suprasliensis ószlovén nyelve nem tehető föl, az egészen magától értő)).1) MIKLOSICH meg a csehben g helyett a h-t ősréginek tartja2 ) és ugyanolyannak itéli a nasalisok hiányát is ;3 ) ezt pedig bizonyára a tót nyelvre is érti, melyet mindig csak cseh dialectusnak nézett. x) Archív f. dac. Philol. I. köt. 445. 1. 2) Die slav. Ortmamen aus Appellativen. Denkschriften der kais. Akad. der Wissensch. Philos.-hist. Cl. XXI. B. (Wien, 1872) 106. 1. 3) Altslov. Formenl. in Paradigmen IV. 1.
