Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

14 VOLF GYÖRGY. sejthetünk. A visszafordulás talán arra való volt, hogy a szlovének meg a bolgárok valahogy el ne bizakodjanak, mintha nekik a szlávok szent nyelvéhez több közük volna más szlávoknál.1 ) A di­csekvők elnómítására és általában minden versengés megszünteté­sére jónak mutatkozhatott a maczedon eredet fölújítása. A török uralom alatt tengő szegény maczedonok nem fogják büszkén hány­torgatni, hogy ők adták a szlávságnak a közös szent nyelvet. Örül­nek, ha görögök, törökök, albánok, oláhok és czigányok közt szanaszétszórva valahogy megélnek. A visszafordulás különben talán még inkább arra való volt, hogy a magyar nyelvnek tanúságtételét elhárítsa. Mert hát hogyan volna az tűrhető, hogy ez a nem szláv nyelv mondja meg, hol keresendő az ószlovén nyelv hazája? JAGIC még a sophistikát sem veti meg, csakhogy az egyetlen tanú igaz vallomásának döntő voltát tagad­hassa.2 ) Hű tanítványának, OBLAKnak is fő-fő gondja, hogy a ma-*) JAGIC többször kifejezi visszatetszését, hogy hol a szlovének, hol meg a bolgárok akarják maguknak foglalni ősi nyelvűi az ószlovént, föl­keltve hiúságukkal a többi szlávok irigységét. Két kis bolgárul írt ószlovén grammatikát ismertetve, a többi közt azt mondja: «Beidé Werke habén manches gémein, z. B. in beiden heisst die altkirchenslavische Sprache — altbulgarisch, trotzdem beidc Verfasser recht gut wissen, dass in allén einhei­mischen Quellén (bis gegen das XIV. Jahrh.) nur der Name cJOBtutCK'b ge­bráuchlich war. Wir wollen diese kleine Schwáche den Bulgaren zu Gute haltén, habén sich doch mehrere Decennien hindurch Slovenen viel zu Gute gehalten, dass diese Sprache ,altslovenisch' hiess, im Sinne ihres besonderen Eigenthunis» {Archív *. slav. Philol. XV. köt. 426. 1.). Bégeb­ben meg egy csehül írt ószlovén grammatika ismertetésében így szólt: «Maa spricht gern von der ,altbulgarischen' Sprache, als ob es im IX. Jahrh. einen einheitlichen Typus der slavischen Sprache gégében hátte, der die gauze Balkanhalbinsel (so weit sie nicht serbo-kroatisch war) umfasste. Das ist entschieden unrichtig. Man vergisst, dass es in der Grammatik des heutigen Bulgarischen Züge und Erscbeinungen giebt, die keineswegs auf das Altslovenisehe zurückgefühi't werden können ; man beachtet nicht, dass so manche Eigenthümlichkeit der altslovenischen Sprache noch heutzutage treuer im Serbisch-Kroatischen als im Bulgarischen wiederhallc* (u. o. IX. köt. 329. 1.). Megható volna, ha ennélfogva még a szerbek ós horvátok is a versengők közé állanának. Nem volna-e jó, ha a szlávok mind meg­egyeznének, hogy a dicsőség sorba járjon, mint a falusi biróság? így talán vége szakadna minden versengésnek és irigykedésnek. a) L. Archív f. slav. Philologie I. köt. 447—448. 1. Erre még majd visszatérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom