Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Hegedűs István: Az accusativus a görögben - 67

AZ ACCUSATIVUS A GÖRÖGBEN. 75* a görög költő a nyelv szellemében alkot egy fordulatot és más nyelv körében máskép kell ugyanazt kifejezni. Mert pl. Euripides Alc. 773: tí a e-|i v ö v xaircscppovixóc (3 X é 7c s t. ? igy volna magyarul helyesen visszaadva : «Komoly gond miért ül homlokodon». Mind eme és a hasonló fordulatok lényege abban áll, hogy az átható ige mélyebb szellemi jelentést nyer, de az eredeti vonzat a nyelvtudatban érintetlenül megmaradt. 2. Az idő és tér accusativusa. A tárgyi acc.-ból bontakozott ki, mire a benső tárgy accusativusának is lehetett befolyása. Kitűnő példákat hoz föl Delbrück. Ha kiindulunk a következő két mondatból: Homeros C 295 : evfra xa-ö-sCó^svo? |isivai ypóvov és Livius: V, 52: fiamini Diali noctem unam manére extra urbem nefas est: a (ASVW és maneo igéknél átható értelmű használatában még tárgyi accusativust találunk, de már az időmeghatározás lappang. Az accusativus az emancipatio utján van. Mert mi a határozói acc. egyéb, mint az átható ige vonzata alól emancipált acc. ? Pl. Homeros F. 157: -uoq] §' ápicpí YOVOIIXÍ TTOXÓV ypóvov aXfsa Tiáa^stv: ajjiévü) helyett a íz á a % oo a maga külön tárgyi vonzata miatt szabadon bocsátá a lekötött accusativust és ez határozói értelmet nyert. így a latinban: Trója decem annos oppugnata est. Ha a szanszkritban: gátam jlva caradah = éljen száz őszt vagy jobban: érjen száz őszt, voltakép a belső tárgy acc. lappang; mert oly ige mellett használtatik, melynek belső tartalmával a főnév rokonságban áll: a következő mondatban: tisró rátrir dlksitah syát = legyen három éjen át fölavatott, az as ige mellett az accnak semmi összefüggése nincs a diksita-y&l. De ha mélyebbre hatolunk, lappang az éjjeli beavatás fogalma. Igen de Panc. 165 : etavanti dináui tvadiyam ásít •= oly sok napon át volt a tiéd, már teljesen előttünk áll az acc. temporis. A latin decem annos natus-ban a szanszkrit vrddha (nőtt, nagyobbodott)-nak megfelelő szót keres Delbrück és így értjük a kifejezést. Homerosnál már lépten-nyomon megtaláljuk ez emancipált accusativust. PL T 157: STCSÍ OOX oXíyov y p ó v o v' látat, cpóXoíu? w 139; svö-á xai 'q^azíf] fj.év ócpaíveaxsv (léfav IOTÓV, v ó x t a c 3' áXXósaxe. Ki érezné e mondatokban a tárgyi accusativust f A tért kifejező acc.-nál hasonló jelenséget találunk. Lássuk Delbrück kitűnő példáját: TB. (Taittirya Brahmana) I, 3, 6, 3: saptadaca pravyadhán ajim dhavanti == versenyt futottak (dhavantí = •ö-éw-'&sóoo^aL) tizenhét lőtávolra. Itt a sapta daca (17) pravyadhán (lövés) == a mennyi utat tizenhét lövés tesz, annyi utat futottak versenyt. A magyarban: versenyt futottak 100 lépést tökéletesen megfelel a fentebbi kifejezésnek. A fentebbi példa mellé állítsuk csak () B. (gatapatha Brahmana) v. 1, 5, 13: saptadaca pravyadhán pravidhyati: ő tizenhét lőtávol-