Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Hegedűs István: Az accusativus a görögben - 67

AZ ACCUSATIVUS A GÖBÖGBEN. 73 Az átható ige természetét erezhetni még a szenvedő szerkezetű mondatokban is, melyekben az acc. megmaradt. Pl. e p wtő){jiai tf/v Y v w u 7] v: kérdeztetem véleményem felől. így a psephisma Demosthenesnél XVIII, 91: tw? (== TOD?) otstpávwí obc, (= ou?) éaTstpávtúTai 7cávca {isYáXwg s 7i a í v s a i. Ez utóbbi példában mintegy szemlélhetni, miként keletkezik az acc. réspectivus. Sőt előfordul Lys. I, 45: T ö [A é f i a T o v TWV áStxrj^áTwv OTT' aotoö ^StxTj^évo?, mely példában a belső tárgy acc.-t látjuk kibontakozni. A szanszkritban hasonlókép alakul a szenvedő szerkezetű mondat. PL Hitopadeca 96 : tatás tena (se. cac^na) sa yuthapati pranamam karita = Akkor általa (t. i. a nyúl által) a nyáj feje meghajlásra biratott, mintha latinul így beszélnénk: tum a lepore dominus gregis prostrationem factus. A kettős acc. szerkezetnél, ha az ige szenvedő alkatot öltött, a tárgyi acc. érintetlen maradt, mert az átható igéhez tapadó tárgyi acc. oly erősen bevésődött a nyelvtudatban, hogy a mesterkéltebb szerkezet mellett is megmaradt. A valódi, a szükségképi acc.-ból fokról-fokra fejlődött ki b) önkéntes acc. Ide tartoznak 1. belső tárgy acc.-a 2. idő és tér, 3. czél acc. 1., A belső tárgy accusativusa. Érdekes Delbrück kiindulása a belső tárgy accusativusának tárgyalásánál. Fölvesz két mondatot : egy szanszkritot és egy görögöt: Vittim vindate: talál találmányt =s XDpsí xopjxa és c

OSóv l'p/erat = utat tesz. Ez alakokban a belső tárgy, acc.-t, azaz: az ige tövéből alkotott deverbalis név accusativusát az ugyanazon vagy rokonértelmű tőből eredt ige' mellett találjuk, de ha a vitti konkrét jelentést nyer és birtokot, földet, jószágot jelent és ha 6§ó? az utat mint területet jelenti: akkor megszűnik a belső tárgy accusativusa. Fogadjuk el Delbrück három csoportját. a) Az ige és főnév egy tőből eredtek. A szanszkritban: tapas tapyate: vezeklést vezekelni; ajim ajante : cqcova afümC^ai. A görögben: {Jiá/Tjv [lá^ea^at, (3oúXa<; (SooXsósiv, iuóXs{i.ov-woXs{itCev, ITCO? st7tstv, vóov vostv xXX. A latinban: vitám vivere, servitutem servire, somnium somniare, noxam noeuerunt (egyik fetialis dalban). A germán és a szláv nyelvekből hasonló fordulatokat sorol föl Delbrück. A magyarban isismerjük: látományt látni, álmot álmodni, járást járni stb. kifejezéseket. Sőt az ilyszerű kifejezésben is: nagyot kiáltott, nagyot ütött — elliptikus módon lappang az etymologikus főnév: nagy kiáltást kiáltott, nagy ütést ütött. Miben rejlik a psychologiai mozzanat az ilyen kifejezésekben? A nyomósításban. A mai görög nyelvben, főként a népnyelvben ugyanazon szó ismétlésében fokozás rejlik pl. YXcyopafXtfopa == sebbel-lobbal, erősen sietve. Mikor az ind. ((vezeklést