Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Hegedűs István: Az accusativus a görögben - 67

70 HEGEDŰS ISTVÁN. putrau dacarathasya tau (Vendégekül tisztelte Dacaratha két fiát.) Apüjayam asa már egy acc. = reverentiam tribuit és u kinek e tiszteletet adta, szintén acc.-ba, megy. Szórói-szóra megfelel a vulgáris és új görögben a Síőcofu %kéo<; tov: valakit magasztal értelemben használt kifejezés. Paraschos új görög költő egyik költeményében : as Stősi até^jjta =±= téged koszorúz meg. II. 218. Ide lehet vonni (xs^a sDspYETsív, (xéYa (3Xdcjrceív -civa. Ep így olvad egy kifejezésbe az egyik ige a maga kiegészítőjével Rám. Ad. XXXV, 10: Kánya catanam uttamam j a n a y a m ása = száz jeles leányt nemzett. Janayam ása = originem dedit. Ep így van a brü, vac, áh (mondani, szólni, beszélni igék = (for, voco, ajo), melyek kettős acc.-sal járnak. Pl. Nála I, 20: tato1 nttariksago

vacam vyajáhara nálam tadá r akkor a madár szólt Nalahoz; itt vacam vyajáhara = alloqui aliquem, tehát egységes fogalmat fejez ki. A szanszkritban az igéknek egész csapatját alkotják a causativ igék, melyek ha benható igéből származtak, átható értelmet nyernek. Pl. céte Devadatta: fekszik D; cáyayati devadattan D.-t fekteti; ebben lappang: fekvővé teszi; ha pedig átható igékből eredtek, szembetűnővé válik a két acc. Pl. ml kimcit karayati: velem valamit megtétet, engem valaminek megtételére bir, mint a latinban -.jussit me facére aliquid. íme az acc. mint a causativ igében rejlő kiható cselekvény végrehajtó alanyát jelölő kiegészítő. Legvilágosabban áttekinthető az acc. mondattani tárgyalása, ha az alapjelentésből indulunk ki, mert akkor csak az ige természetébe kell behatolnunk, hogy azonnal megértsük azt a számtalan árnyalatot, melyet az igének e kiegészítője kifejezhet. Pl. Jelenthet az ige mozgást, törekvést: kész a czélt kifejező acc; jelenthet a név fogalomban rejlő cselekvést vagyis inkább a cselekvés fogalmát kifejező névtől ered az ige és kész az ú. n. acc. etymologicas ,• kifejezhet terjedtséget és pedig időben vagy térben és kész az acc. temporis és acc. mensurae; kifejezhet egy főnévvel összeolvadva újabb irányú cselekvést vagy a cselekvés tárgyát jobban meghatározó cselekvést, illetve a tárgyi cselekvénynek alanyra vonatkozását fejezheti ki és kész a kettős acc. számos faja; kifejezheti az eredetileg tárgyi acc, ha elvont adj., a cselekvés módját, mértékét és kész az acc. respectivus vagy az acc. adverbialis. Különleges helyet foglal el a verbális nevek által vonzott acc. Delbrück e sorrendben tárgyalja az acc.-t nagy mondattanának 178—186. szakaszaiban. Eégebbi művében (Syntaktische Forschungen IV. 1879) egyszerűbb felosztást követett. Háromféle acc.-t különböztetett meg: I. a valódi accusativus (az acc. az ige mellőzhetetlen kiegészítője). II. kettős accusativus. III. Határozó jellegű accusativus. Az I. főosztály két főcsoportra oszlik: a) szükségképpeni acc.: acc, átható, vagy átható értelemmel felruházott középigék, milyenek pl. fikáTziLo, suspysTd), áto^óvo^ai, cpoXárco^at stb. mellett; b) önkéntes acc,