Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Hegedűs István: Az accusativus a görögben - 67

Az aceusativus a görögben. ' Az összehasonlító nyelvészet a mondattannak is újabb szemhatárt nyitott. Alig van tanulságosabb tanulmány, mintha bármely mondattani kérdést történelmi fejlődésében tekintünk át. Meggyőződünk arról, hogy az összehasonlító nyelvészet által fölkutatott adatok nem remélt világot vetnek a grammatikának sokszor már eldöntöttnek vélt kérdéseire is. Én ez alkalommal csak az aceusativus használatáról szólok és igyekszem meggyőző érvekkel kimutatni, hogy a középkori görög grammatikai hagyomány mellett oly éles elme, milyen Hermann Gottfried, sem birt világos fogalmat alkotni magáról a megoldandó kérdésről és így természetesen megoldást sem nyújtani. Miért? Mert Delbrück összehasonlító mondattanának kitűnő bevezetésében adott hű jellemzés szerint: bölcseimi, logikus szempontból látott mindent. Ismerjük elfogult. erős nyilatkozatát a szanszkrit tanulmányokról. Mélyebben járó elme volt a Sanctiusénál, kinek grammatikája a nyelvet a logikai chablonok igájába hajtá, de azért midőn a régi felfogással szemben egészen új utat nyitott: ő sem menekült Kant kategóriáitól és bámulattal telt el a görög nyelvben nyilatkozó logikai rend, bölcseimi szellem iránt. Beszéljünk világosan, beszéljünk példákban. Vegyük elé Hermann G. egyik legszebb értekezését, mely mély nyomot hagyott a görög grammatika fejlődésében. A Wolf és Buttmann Muzeum-áb&n 1808-ban jelent meg: «Dissertatio de ellipsi et pleonasmo in Grseca lingua ez. értekezés,*) melynek már czímében benne rejlik a messzire tekintő elme czélzata, melylyel egy egész grammatikai rendszert dönt halomra. Nem kevesebbről van szó, mint a görög mondattan százados tévedésének kimutatásáról. A szókihagyás és szófölösleg kényelmes eszközéhez fordultak a nyelvészek, valahányszor a görög nyelvnek valamely, a maguk élőnyelvétől eltérő sajátságát megértetni akartak. Mert abból a tételből indultak ki, hogy a mondat egy logikailag jól megalkotott szerkezet: a logikába ütköző hézagot vagy felesleget az ellipsis és a pleonasmus schémáival magyarázták meg. Hermann G. a görög *) God. Hermarmi Opuseula T, 148. és köv. lapjain (Lipcse, 1827). 5*