Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9
DÉLI OSZTJÁK SZÓJEGYZÉK. 65 l ü nagy; Lü-jogon = Vasz-Jugan. lüy (Fo.) négy állvány, melyen a földi ház áll. lügh-: me küm lüghesém (S.) a Ha yji^y BHmejrb (kimentem az utczára). I ü s (KO.) ^epeMyxa (zelnicze)-kenyér (lepény). lüskamés (S.) CMÍULUCH (nevetett), lüssaylem a cMEiocb (nevetek). lün (FO.) a csuval (tűzhely) külső fakerítése. lüpet (Jg.), VJ. lübut, K. lipet JIHCT"L (falevél); neréy-juylübut-ike (VJ.) a nedves falevél hónapja; lipteyg pum (K.) magas fű a partokon; sar-lüpet (Jg.) capaBaa TpaBa. •— lipet, llbet id. C. A. — ÉV. lüptá id. — L. lüba. lüba, lüva jmcTb (falevél). Haye : kögh-H. melylyel az önlövő íj'jat kifeszítik. Hang éltop (KO.K.) ITECHH (táncz-énekek), melyeketmedveöléskor játszanak = ÉV. tülilép. l'an (K.) fekete bogyó. — V. ö. ÉO. l'um, Horn, jum cvogelkirscheo. A. — ÉV. Ham zelnicze. lék KpinKÍfi (erős), kemény szívű. — ÉO. lék «zorn, bosheit»; lékéi) «zornig». A. Hopp i, VJ. l'oppe; Hope myöa, xajiaTb (felső köpeny); H. jür xajiaTT.-npHKJia^'L (áldozatkép felajánlott ünnepi köpeny a bálványnak), tarom-H. j. fehér k.; terén-l'. j. veres k.; mögh l'. j. fekete k.; jiyke jürey verti Hoppé (VJ.) a víznek áldozatkép felajánlott fekete v. kék, galléros ing; étil-nuyés-pölet-loppiu-juyk . . . (v. ö. ÉV. it le'in szökdelő evet) nyuszttermet nagyságú subás bálvány. — S. Hopi «mantel, oberrock». C. l'ogy - tőgém feleségem fiatalabb nőtestvére; idősb nőtestvérem fia. — ÉO. leyo «schwager (mannes brúder)» .A. — ÉV. lékw sógor, a férj bátyja. Hőmet (FO. KO.) emelvény a víztartó csuman számára. Huyk (KO.) bálványszellem; 1. juyk. Huyk (KO.), FO. liy^mwb (ék); put-liy az üsttartó állványról lelógó kampós fa. — ÉO. luyk «pflock, nagel, keil». A. —ÉV. Heyk id. Hu l (S.) cáréin, (öl). — S. lül, I. tet id. C. — ÉO. la\ id. A. — ÉÖ. tal. Hul'e (VJ.) búvárkacsa. — I. lula «colymbus auritus». C. — ÉO. lüle id. — ÉV. lülV vöcsök. R. rak (K.) MVKa (liszt); rak-ink (Jg.) «liszt-viz» (ital neve). — rak «mehl, grütze». C. ra k (VJ.); rak, K. roy BopoTHHKt (gallér). — S. rök, I. rö/ id. C. - ÉV. rakw id. STEIiVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXTI. 5
