Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

458 ÁSBÓTH OSZKÁR, 44. kofa — szerb kofa kufe, höckerweib POP., DANKOVSZKÍ is felemlíti mint illir szót. 45. koldus — horv. koldus mendicus MIKL., DENK. koldiski adj. mendici MIKL. — rut. koldus, koldos id. MIKL. [A «Denk.» talán sajtóhiba Dank(ovszky) helyett. A koldiski melléknevet MIKLOSICH nem a horvátok, hanem a magyarországi szlovének nyelvéből idézte, PLETERSNIK nagy szlovén szótára azonban nem ismeri, de igenis a főnevet koldis kődis, kődez és kolduz alakokban. 58. ország, HB. uruzag — dalm. ruszag ország VERANCS. ; ország regio, orszachki provinciális JAMBR. ; szerb rusag staat, geleite POP. ; horv. rusag die provinz, region rusacic eine kleine provinz, orsag land FIL. — rut. orsag, orsag ország, országút CSOP. [Ezt az érdekes szót is itt tárgyalom, ámbár o mellett u is mutatkozik : De sem MUNKÁCSI nem állítja, hogy a rusag alak is ország-ból lett, sem SZINNYEI nem említi, tehát talán ő is hajlandó elfogadni azt, a mit MUNKÁCSI e helyen legalább jelez, mikor a HB.-beli uruzag alakot is oda iktatja, hogy t. i. a rusag alak w-ja olyan magyar alaknak felel meg, a melyben szintén u hangzott. A mint a bevezetésből látni, MUNKÁCSI a rusag alakot_a HB.-ben található uruzag alakból magyarázza, úgy hogy a kezdő u elesését teszi föl: «A kezdőhang elisiójának, mondja a 69. lapon, érdekes példája az ószlovón rusag: ország, HB.-beli uruszag. «Kifogásom van az ellen, hogy MUNKÁCSI «ószlovén»-nek nevezi itt a rusag alakot, az hogy MIKLOSICH Lexicon palaeoslovenicumában benne van, még nem ad ehhez jogot, maga MIKLOSICH ó-szerbnek mondja (1. Fremdwörter rusag és Etymologisches Wörterbuch rusagü a.); azt sem tartom egészen kétségtelennek, hogy rusag uruszág-hó\ lett, mert nem volna épen lehetetlen a horv. szerb rusag alakot egy magyar urszdg-bó\ (a Schlagli szójegyzékben 5-szőr találunk vrzag-ot 10 orzag mellett) magyarázni a Kari: kralj, arca : raka, marmor: mramor analógiájára. Igaz ugyan, hogy ezek a példák, a melyeket könnyű szerrel szaporítani lehetne, ar: ra változást mutatnak és hogy tényleg nem tudok hirtelenében egy ur: mi változásra példát fölhozni, tehát csak a tünemény hasonlóságára hivatkozhatom. Másrészt úgy látszhatik, mintha MUNKÁCSI fényesen igazolta volna az ő föltevését, hogy t. i. rusag wuszág-hól a kezdő u elesésével keletkezett, mikor azt mondja: «Efféle tünemény — különösen r hang előtt — nem épen ritka a déli szlávságban; ilyen a! remeta szó : v. ö. gör. iprjjúr^q; horv. recin ohrgehánge : v. ö. olasz orecchino; horv. red heres: v. ö. olasz eredé; ószerb reviPb: v. ö. gör. ipéfiivd-og (1. Mikl. Fremdw. 121.). «De MUNKÁCSI tényleg semmit sem bizonyított az ő példáival. Arra nem fektetek súlyt, hogy ő sem talált egészen megfelelő esetet, a hol t. i. épen u esett volna