Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Értekezések és közlések - Setala Emil: A finn-ugor # és # 377
388 SETALA EMIL. azonban végül még: vog. oltam (MŰNK. qiti) «anknüpfen, anheften» | osztjP. öltalem «anlöthen, zusammenlötheno oltipsa «verlángerung». Ez a szó jelentés és alak tekintetében közel jár a m. oltani szóhoz (imént említett 2) jelentésében: «einimpfen« stb.) ; vájjon egybetartoznak-e ezek, vagy még egy harmadik, a többitől különválasztandó oltani szóval volna itt dolgunk? f. uudin g. uutimen, uutemen «conepeum lecti», «bettvorhang» | aun. uudin (-ime-) id. | vepsz üdín, gen. üd'men, part. üd'int id. (vászon ágymennyezet és függöny) — zürj. von, Udor. vun, P. ön (WICHMANN: Izsm. vSn, elftt. vö^njié) «bettvorhang», votj. in, iness. Sarap. inin, Maim. inmin id. A malmyzsi votj. alakok arra vallanak, hogy a szóban eredetileg nm volt, a mely kétségkívül Im-hől fejlődött (v. ö. a vuode czikket). Hogy ez a szó különválasztandó a vuode szótól és a vele egybetartozóktól, a melyekkel BÜDENZ, MUSZ. 720, 739. a finn szót egyezteti, az látszik ezen szavak vokalizmusának külömbözőségóből, mind a finnben, mind a zürj.-votj.-ban (a zürj.-votj. szavak nincsenek meg BüDENznél). c) Megelőző rövid hangzóval, részben (némely nyelvben) kettőshangzóval. f. esi «das vorne. vordere», karj. ezi, ed'i aun. ezi, észt ezi (édi, ede) g. ee; edessá, edestá előtt, elől, karj. iessd, iestá, aun. ies v. eis v. eiz, vót éza (iezd), észt és (édes), est, lív. je'ds, je^dst; eteen elé, karj. aun. edeh, vót etese, észt ette, lív je'ddd ,• edellá, -Itd, -\le előtt, elől, elé, karj. iella, ieldd, ielldh v. ielleh tovább, aun. iel, ielleh u. a., vepsz edét, edü, vót iela, észt eel, eelt, eele, lív je'dld előbb, azelőtt | f. etinen, eteinen «anterior», karj. ed'ine id., vepsz ed'ine id., észt ezine, edine (ehine) «vorderraumi); adj. «vor etw. hingehörig« | esimáinen «der erste», aun. ezmüine id., vepsz ezindjne, ezmvjne id., vót esimein id., észtB. ezimene id., lív eH ími id.; déli észt edimane id., vepsz edímvjne — ed'ine \ f. etu «das vordere; vorteil», észt edu «fortschritt, gedeihen»; f. edusta«das vordere»| f. etadlld«weit», karj. edahdná távol, edahedda távolról —? lpF. oudda «qui ante, pr»3 est», ouddan «protinus, porro», oudast «ante, pro», ouddal «ante, antea» ouddan «protinus», S. L. öuto-: iness. öuton, elat. öutos, illat, öutoi, outi, part.
