Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Kisebb közlések - Zolnai Gyula: Pete 371

KISEBB KÖZLÉSEK. 371 járt örömest kedveskedném, ha esmeretlen létemre attól nem tartanék, hogy az iljékkel alkalmatlankodni fognék inkább Nagyságodnak, mint sem kedveskedni* (Nyr. 24 : 381). E helyen mintegy ösztönszerűleg látszik használni BABTZAFALVI is az írni fognék alakot a jövőbeli lehetőség kifejezésére. AEANY JÁNOsból is idézhetünk ilyen mondatot: «Oh, nemzetem, ha (= mikor) fognád elfeledni, Hogyan viselte súlyos nyavalyád ?» (Széchenyi emlékezete.) Azonban ez igealak a mai népnyelvben sem ismeretlen. VASS JÓZSEF a kapnikbányai nyelvjárás leírásában, melyet LŐEINCZ KÁROLY adatai alapján készített, a fog segédige használatát ismertetvén, azt mondja, hogy ez igét a múlt vagy jövő cselekvény ,függő kétes voltának' kifejezésére valamennyi időalakban használni szokták. Példái: meg fog érni, ha tartós meleg lesz, azaz attól függ, hogy megérjék, ha stb.; meg fogná cselekedni; fogta mondani (talán mondta v. mondta lesz); jog vala v. fogott volna engedni; el fogta nyerni (tán elnyerte); ő fogja tudni stb. (NyK. 2 : 368—369). E följegyzés után alig kételkedhetünk annak a válasznak a megbízhatóságában sem, a melyet a Nyelvőr szerkesztőségének egy régibb kérdésére GONDA BÉLA adott s a mely szerint Eimóczon, Sóshartyánban, Megyeren, továbbá a Karancsságon széltében járatos az írni fogna igealak (Nyr. 6 :416). Érdemes volna a népnyelv észlelőinek ez időalak használatára ezután is figyelemmel lenni. ZoLNAi GYULA. Pete. Ma az irodalmi nyelvnek ismeretes szava s mint természetrajzi műszó ,ovulum' értelemmel számos összetételben is szerepel: petefészek, petevezeték stb. Azonban ha körülnézünk szótárainkban, azt fogjuk tapasztalni, hogy alig van több egy századjánál, a mióta az irodalomban előtűnt. A NySzótár nem ismeri. Legelső forrásunk reá KREszNEEicsnél BENKŐ JÓZSEF múlt századi természettudósnak Transsilvania ez. növénytani munkája (1778.). Ha tájnyelvi adatokat tartalmazó szótárainkban keressük, nem találjuk meg BAEÓTI SzABÓnál, se KBIZA Vadrózsáinak szójegyzókében. Először KASSAI JÓZSEF Szókönyve (1835.) említi mint szatmári szót ,ovum avium' és ,scrotum animalium' (v. i. tök, herezacskó) értelemmel. Ugyanő, szintén csak Szatmárból, még a fú-pete ,vadkacsatojás' kifejezést említi. A régi Tájszótárban hely megnevezése nélkül csupán ennyit olvasunk: «Pete: tojás. Matics Imre.» Ez a gyűjtő Pápa vidéki volt, de vájjon valóban Pápán is ismeri a nép a pete szót ? Szóval láthatjuk, hogy a pete igen kis vidékre szorítkozó kifejezése az ,ovum' fogalmának. Magyarázatát eddig tudtunkkal senki sem kereste. A MUSz. nem találta rokonait a finn-ugor nyelvekben, úgyhogy elég 24*