Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Ismertetések - Ásbóth Oszkár: Archiv für slavische Philologie XVIII. 356

ARCHÍV FUR SLAVISCHB PHILOLOGIE. 363 bosanica-nak keletkezéséről, a mely mellesleg megjegyezve sok boszniai mohamedán családban még ma is ősi traditióként apáról fiúra száll. E rövid czikkecske végén JAGIC pompásan ostorozza a hajdan olyan híres Eagusa mai képtelen politikai viszonyait. Egy orosz tudós ugyanis, a kinek egy jelentéséről JAGIC itt szól, azt a tanácsot adja a ragusaiaknak, hogy történet-régészeti társulatot alakítsanak, a mire JAGIC azt a megjegyzést teszi: «Wenn sie nur einen Theil des Eifers, den sie jetzt auf gegenseitige Beschimpfung verwenden, einem solchen Yerein zuwenden wollten, so würde er gewiss gedeihen» ! Ezzel a megjegyzéssel már elhagytuk a szorosan vett nyelvészetet és átcsaptunk egy másik területre, a melyre JAGIC annyiszor és ép oly előszeretettel mint hivatottsággal rálép, a szláv népek művelődéstörténetének területére. JAGIC könyvismertetései tele vannak erre vonatkozó szellemes és rendkívül éles megfigyelésre valló megjegyzésekkel. A mi füzetünkben is nem egy ilyen megjegyzést találunk, a 305. 1. HEKDEK döntő befolyásáról beszól a szlovén irodalomra, a 301.1. azokról a mozzanatokról, a melyek a délnyugati Oroszországot lassanként kiragadták a keleti egyház hatásköréből, a 296. 1. a bolgároknak a népköltészet összegyűjtése körül kifejtett lázas tevékenységéről, ennek egykét fogyatkozásáról is, a 303. 1. csaknem költői lendülettel emlékszik meg egy kiváló cseh költői munkáról, a melyben a karolingi hősöket énekli meg a szerző, a 309. s k. 1. érdekes megjegyzéseket fűz egy nagy cseh munkához, a mely a cseh tánczok történetével foglalkozik, a 300. s k. 1. pedig mindössze egy pár szóval, de rendkívül éles körvonalakban varázsolja élénkbe két nagy felejthetetlen szlavistának a képét, annak a két szlavistának, a kinek egy pár évvel ezelőtt egész nagy tanulmányt szentelt, mikor a szláv philologia első kezdeteire oly annyira tanúságos levelezésüket kiadta. Minthogy ez a két férfiú, DOBKOVSKV és KOPITAR nevét minálunk is emlegetik és aránylag fiatal tudományunkban alakjuk még most is erősen kimagaslik, ide iktatom JAGIC e szavait és ezzel egyszersmind búcsút veszek ettől a füzettől, a melynek sok magyar olvasót kivánok : «DOBROVSKY war viel mehr geistesverwandt mit einen KOPITAR als mit HANKA, SAFARÍK oder JÜNGMANN, von KOLLÁR schon gar nicht zu reden ; er erfasste das Slaventhum mit kritisohen Yerstand und nicht mit sentimental liebenden Herzen, er war aber ein ganzer, KOPITAR dagegen nur ein halber Mann. Sein Yerstand Hess sich nicht von Gefühlen der blinden Liebe, aber auch nicht von der Leidenschaft des Hasses oder Abneigung leiten, was bei KOPITAR SO háufig der Fali war». ASBÓTH OSZKÁR.