Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: A szláv jövevényszók kora 329
A SZLÁV JÖVEVÉNYSZÓK KORA. 335 ez pedig egy 1321 kelt okiratból való, a mit igaz a Nyelvtörténeti Szótárból annál a rossz szokásánál fogva, hogy az évszámot nem idézi, nem lehet kiolvasni; ugyanabból az okiratgyüjteményböl (3 : 13) egy Nicolaus dictus Zarka-t is említ e szótár, ez pedig egy 1355-ben írt okiratban fordul elö. Mind a kettő tehát olyan időből való, mikor a régi Zuluga helyett is már Zidga a rendes alak, ennél fogva az e korban följegyzett Zárka*) lehetett régebben egészen jól ¥ Zaraka vagyis a mi szarka szavunk a Nyelvtörténeti Szótárban említett, a XIV. századból származó adatok miatt igenis lehetett régebben egészen jól *szaraka. Igaz, hogy nem tudunk arra a kérdésre felelni, hogy miért lett a *szráka-ből fokozatosan ¥szaráka > *sza,raka > szarka ós miért nem lett belőle, ha már nem maradhatott meg úgy mint dragü: drága; mondom, miért nem lett belőle szaráka, illetőleg miért nem maradt meg ez az alak, úgy mint bratü-hól barát, brazda-ből barázda, klasü-bó\ kalász, kracűnü-ból karácson, plasti-ból palást, prazínü-böl parázna, praziti-ból parázsolni, vraziti-bol varázsolni. De hát miért rövidült meg a második szótagban álló á a haraszt-hím (chorastü) és szalad «malz»-ban (sladü), miért mutat kaloda (klada) o-t a második helyen, borona (brana) pedig mind a két helyen, az ószlovén gramada-böl miért lett garmada, a slanina-ból szalonna? Én mind •ezeket olyan kérdéseknek tartom, a melyek első sorban a magyar phiiologus elé valók s csak azután, mikor ez véleményt mondott róla, kerülhetnek a szláv philologusok fóruma elé. De hogy ne maradjon a szarka szó magában (ámbár már az említett garmada •és szalonna is egy sorba állíthatók vele), hadd említsem meg a szalma szót is, a mely az én meggyőződésem szerint ép úgy felelhet meg egy szláv slama-nak, mint szarka a svraka-nük, pedig a szalma sem mutatható ki ¥ szláma, *szaláma, *szalama alakokban. A magyar phiiologus valószínűleg más rokon szócsoportok analógiájára is fog hivatkozni: crépü: cserép, zlébü: zselyéb (1. NySz.), zsilip> plési: pilis, a melyek mellett ott vannak a crésnya: cseresnye,créslo: csereszla, csoroszlya, sréda: szereda-félék, míg végre oda nem érünk a szerdán keresztül a stréha : eszterha, pléva : pelyva, créda : csorda*) A Zárka nevet bizonyosan helyesen olvassák Szarká-nok (a családnak az I. Ferdinándtól 1557-ben kapott czímerében egyebek közt szarkát találunk).
