Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1

2 SZINNYEI JÓZSEF. permi nyelvben, a zürjénben, mása lehetne, csak ezt találjuk: mSör sinn, verstand, urteilskraft, gedáchtniss (velöra verstándig, klug, einsichtig; veförí-verstehen, begreifen); s ha ennek a votj. vizm-hez köze van, a mi pedig nagyon hihető, ezt csak úgy képzelhetjük, hogy a vizms

elvesztette a végén a

zürj. veiör végconsonansát, vagyis vizm-r helyett való (pl. vizmo [verstándig, vernünftig] e h. vizm^ro), a zürj. vez"ór meg a votj. vizm- (illetőleg vizm-r) m-jét enyésztette el: ve£ms

r,

a melyből előbb veívgr s végre vezör válhatott* (822). Ebből a fejtegetésből azonban hiányzik az, a mi talán valószínűvé tehetné a votj. viz (vizm-) és a zürj. veéör viszonyának ilyetén elképzelését, t. i. a föltett hangváltozások lehetőségének példákkal igazolása. S ha megkísértjük pótolni azt, a mi itt hiányzik, épen az ellenkező eredményt érjük el, mert csupa olyan adatot találunk, a melyek a föltett hangváltozásokat létleneknek bizonyítják. Nevezetesen: 1. A mi a szóvégi r elenyészését, vagyis a vizm- (vizms

-)

tőnek korábbi *vizmi

r-X>'ó\

csonkulását illeti, annak ellene mond az, hogy a zűrjén r-végű szavaknak votják megfelelői is általában ilyen végűek, pl. zürj. vir blut: votj. vir « ker balken: « kor « sir maus: « sir « migör leib: « mugor stb. 2. A mi a votj. vizm- alapján a zürj. veíör eredetibb alakjául föltett *ve£mör-t illeti, ezt a hangváltozást egyetlen egy adattal sem lehet igazolni, hanem ellenkezőleg egész serege az adatoknak épen azt bizonyítja, hogy a votj. szóközépi mássalhangzót követő m a megfelelő zürj. szavakban mindig megvan. íme egynéhány: votj. jukmes eisloch, wuhne : « bezmen schnellwage « kuéman rettig « osmes quell, brunnen « cokmar knüttel « ukmis neun « kuinmeti dritte « penmit dunkel « todmal- erkennen « todmati- bekannt machen zürj « . jukmös bezmön « kusman « osmos « cökmar « ökmis A koimöd « « pemid tödmal« tödmöd-