Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - Munkácsi Bernát: Végszó a nap és vidra magyarázataihoz 57
VÉGSZÓ A ,NAP* ÉS , VIDRA* MAGYARÁZATAIHOZ. 63 len alakban hagyta, a másikat (kum = ójsz. vog. xum ) éjszaki vog. nyelvre fordította, a harmadikat (sempe = éjsz.-vog. sampá, lozvai sámpá) déli vogulra, de minden alap nélkül a zártabb é-vel jelezte a magánhangzókat; 4. hogy Hunf. a nágeliny szóhoz ezen megjegyzést fűzi: uelőttem homályos e szóy>; birálóm pedig csakhogy valami újabb erősséget tüntethessen föl nézete mellett, ezt elhallgatja s az adattal úgy operál, mintha hangzása és jelentése minden kétségen fölül meg volna alapítva. Tudományos értékükhöz és jelentősségükhöz képest amúgy is aránytalanul terjengőseknek találván e vitákat, a nap szó tárgyában adott minapi válaszomban csak a legfőbb ellenvetések ismertetésére szorítkozom, meg lévén győződve, hogy a helyes Ítéletalkotásra ennyi is elegendő a szakértő számára. Ellenfelem ebbeli nyilatkozatomat «keveset mondó»-nak tartja s abban a véleményben van, hogy jobb, hogy nem közöltem az elhallgatott megjegyzéket; mert «csak az ő kezébe adtam volna velük fegyvert magam ellen». Hát álljon itt e kicsinyléssel szemben egy mutatvány az "elhallgatott megjegyzések)) közül, melynek egyébként más irányban is tanulsága van. A vog. náj «nap» nevezet «lux, splendor»-féle alapértelmébe vetett «hit»-ének alapossága mellett ellenfelem Huníalvyt hívja bizonyságul, «ki a tavdai (recte: kondai) vogulok harmadik hónapjának tári naj jonp nevét így fordítja magyarra : ,fenyű- fény- hó', a negyedikét pedig kal-náj-jonp-oi ekképpen: nyír- fény- hó.c Hogy ezen hónapnevekben náj igazában nap-oi jelent, ahhoz semmi kétség sem fér szerinte (NyK. XXIV. 38.). Ugyanily határozottsággal ismétli állítását ujabban (u. o. 473.), kijelentvén, hogy az említett két «tavdai» vogul hónapnévben «a naj-nak ,lux, splendorf értelme elvitázhatatlan».No vizsgáljuk meg, menynyire elvitázhatatlan! Hunfalvy Pál, a magyar összehasonlító nyelvtudomány újjá ébresztője s tudományos irányának megindítója, rendkívül terhes feladatot a viszonyokhoz képest kielégítő sikerrel oldott meg Eeguly éjszaki vogul hagyatékának közlésében és értelmezésében. 0 nem támaszkodhatott élő közlésre, emlékezetre, vagy szemléleti benyomásokra fáradságos munkájánál; előtte holt betű, gyér szavú papir feküdt, számára érthetetlen czélzásokat és vogul zsargonban elferdített, értelmükben kifürkészhetetlen szibériai orosz tájszókat tartalmazó jegyzetekkel. Bizonyára nemcsak órákat, hanem esetleg napokat kellett eltöltenie egy-egy adaton való elmélkedéssel; de még akkor is, ha olyan világosnak tetsző jegyzetekkel volt dolga, mint pl. kwol «jurte», vagy pál «bank», a dologról alkotott képzete igen lényegesen eltérhetett a valóságtól, illetőleg Regulynak ez emlékeztető följegyzésekhez kötött képzetétől. Nem lehet ennélfogva rajta megütköznünk, ha itt-ott felfogásaiban,
