Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

8IM0NYI ZSIGMOND. milyen állapotban van. Az alany nevezi meg azt, a ki vagy a mi cselekszik stb. Ilyen két főrészre tagolódnak mondataink rendszerint. Mégis vannak tagolatlan mondataink is, melyek egyetlen képzetet fejeznek ki, egyszerűen elmondják, hogy mi történik vagy mi történjék, a nélkül, hogy a cselekvőt s a cselekvést egymástól megkülönböztetnék. A tagolatlan mondatnak négy eredeti és tipikus osztályát állíthatjuk föl. I. Az elsőbe tartoznak az alanytalan igék (((személytelen igék»). Ezek többnyire természeti tüneményekre, időjárásra, idomulásra és testi bajokra vonatkoznak, tehát olyan jelenségekre, történésekre, melyeknek cselekvője ismeretlen. Pl. villámlik, dörög, esik, havazik, kiderül, beborul, be van borulva, fagy, enged, virrad, pitymallik, esteledik, alkonyodik; hol fáj ? itt szúr, a szívembe nyilallott. . . Ezek közül némelyeket alanynyal is használunk, de egyesek, minők villámlik, havazik,fagy (,es friert' értelmében) mindig alanytalanok, s nem is gondolunk hozzájuk alanyt. — A villámlik -ik ragja látszólag alanyt fejez ugyan ki, de ez csak forma, melynek semmi tartalma nincs, még kevesebb, mint a német es: es blitzt, es schneit. (Ez az es a mai német nyelvérzéknek jóformán a. m. a magyar valami; vö. es raschelt: valami zörög, esklopft: valaki kopogtat.) II. Szintén teljes mondat értékük van az indulatszóknak: jaj! = ,ez fáj'; á v. áh! = ,ez csodálatos dolog' stb. Hisz vannak indulatszók, melyek nem eredetiek, hanem mondatokból fejlődtek, pl. ne! és ni! < nézd, la! < lásd (nóm. holla! és halló! a holen ige imperativusa, eredetileg a túlsó parton levő révésznek szólt). III. Tagolatlan mondatnak tekintendő a megszólítás, is (a vocativus), pl. te! = halljad te; Károly! = , hallj ad te Károly' vagy jöjj ide Károly!' Ha a megszólítás a 2. szemólyű igét követi, akkor nem külön mondat, hanem a kitett vagy oda gondolt te névmásnak értelmezője, pl. «Hallod-e te, Károly /» «Gyere [te], Károly /» (Vö. «Sajnálom szegényU, hol a szegényt szó az alattomban értett őt névmás értelmezője.) IV. Sokszor ijedtünkben, meglepődésünkben vagy egyéb érze• •