Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - R. Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két ’nyelvi emléke’. - IV. Istennyila. V. # 187
ÖSVÁLLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 1 99 teszem Márk evangéliumának vogul fordításában ezt találjuk (Ny. K. 10: 228.) Jestli taretaganim tanin juj téted, pastimtat tonkt (8, 3.): «Ha eleresztem őket haza éhen, elerőtlenednek az úton» : vagy (Ny. K. 10: 253.): N'urine erin istobi am taretalim nanane judejskij naerme ? (15,9.): «Akarjátok-e vájjon, hogy elereszszem a zsidó királyt?» A hol pedig teremtésről van szó, ott egészen más kifejezéseket találunk, pl. (Ny. K. 10: 235.): Panketat ze telim asne, humme i neme joltsa tinin Torim (10, 6.) : «Ab initio creaturae masculum et feminam fecit (creavit) eos Deus» (Vulgata). Itten tehát a «creat» értelem a jolt-igével van kifejezve, míg a <tcreatura» egy- ' értékese telim as (v. ö. Tonátél mö telimist, vif telémist telem tussép tdrimé saorlayw naosté: «Azzal a föld teremtésekor, víz teremtésekor termett álló fenyőt vagdalni kezdte. Vog. népk. gy. II. 237. Ajka, kwol-sisté akw' jiv-saw telem: «Öreg, a ház mögött valami cserje termett \ Vog. népk. gy. I. 3. sat.). A közlött erősségek alapján tehát bizton-bátran kimondhatjuk : a tarát-, tarémt- nemcsak hogy nem Jegjáratosabb kifejezés' a teremtés fogalmára, hanem egyátalán nincs is vele semmi származási kapcsolatban. Eendes vogul kifejezések a teremtésre: sánkémti, üntti, télti Bat. de soha taráti v. tárémti; ezt csak akkor használják a myth. énekek, mikor arról szólnak, hogy Numi-Tqrém valamely már megteremtett dolgot lebocsát (tárdti) az alsó világra. Föltéve azonban — bárha meg nem engedve — hogy a tarát-, tarémt- valósággal a teremtés kifejezője, a magyar teremt«procreat, producit» ige mindamellett semmi áron sem állítható vele rokonságba. Maga Hunfalvy is, a ki ülönben szintén belebonyolódik abba a hibába, hogy tárdt-et teremtésre magyarázza, bizonyságot tesz állításom igaz volta mellett. ,Ha úgymond (Vog. f. és n. 117.), á táré, táremlém, táretém szók eredeti jelentését kutatjuk, nem a terem, hanem más magyar szóban találjuk megfelelőjüket. Táré azt teszi: (keresztül) ér, táres: az ér, mintegy a mi a testen keresztül ér; innen táremii: érik, beéri; evvel van az ered, ereszt egybeköttetésben s a vogul táretém valóban: eresztek? Abban ugyan téved Hunfalvy, hogy a tárés «ader, wurzel» szót a taráti rokonának mondja, de annyiban tagadhatatlanul igaza van, hogy a magy. terem-, teremt-ige eredete szerint minden látszatos egyezés daczára se tartozik össze a tárát-, tarémt- szóalakokkal. A tárát-, tárémt-ige értelme: nlassen, gehen lassen, herablassenv. Magától értődő dolog, hogy e jelentést a causativ képzés segíti benne kifejezni szintúgy, mint a magy. ereszt-, vagy a finn paástá-l igeformákban (1. MlJg. Szót. 794.). E szerint a tárd- (ug. tgrs -) alapigének: «procedere,progredi; jortgehen, abgehen ; távozni, (el) menni, eredni)) a jelentése. Ezzel szemben a terem-, íemnt-beli ter- alapige egj7 t £ gr- «ziehen; húzni» ősugor igealakra megy vissza
