Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - R. Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két ’nyelvi emléke’. - IV. Istennyila. V. # 187
ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 195 iáráig tart, mert a halál itt bűneért sírba dönti őt (Dixit Dominus ad Moysen; Haec est terra, pro qua iuravi Ábrahám, Isaac et Jacob dicens: Semini tuo dabo eam. Vidisti eam oculis tuis et non transibis ad illám. Deut. 24, 4) : a magyar Jehova Almost választja ki ugyanerre a feladatra, a ki szintúgy, mint Mózes csak az igéretfoldj ének széléig, Munkácsig vezeti nemzetét s azután csakhamar életét veszti ; a Budai krónika megjegyzése szerint ugyanis :.,Huius (se. Árpad) páter, Almus in patria Erdeleu occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire' (39), vagy mint Bonfinius még jellemzőbben mondja : , Almus Pannoniam, veluti promissionis terram intrare non potiut, in Transsylvania namque caesus est' (Dec. prim. I, 9). Mózes hivatalát a bibliában Józsue nyeri el, a ki Jehova akarata szerint fényes harczi diadalmakkal elfoglalja Jákob örökségét s felosztja nemzete tizenkét törzse között: a magyarok Istene Árpádra bízza a honfoglalás befejezését: s ez a felső utasítás értelmében be is tölti szerepét, mert derekas harezokban visszavívja Attila hagyományát s igazsággal kirészeli népe' törzseinek. Ilyformán ,bene impleuit Deus, mint Anonymus írja (10 b.), in Almo duce e-t filio suo Árpad propheciam, quam cecinit Moyses propheta a filiis Izrael: Et locus, quem calcauerit pes uester, uester érit'(v. ö. Omnem locum, quem calcaverit vestigium pedis vestri, vobis tradam, sicut locutus sum Moysi. Jos, 1, 3), vagy 'Thuróczy szavai szerint: ,Retradidit autem Dominus Hungaris Pannoniam, sicut tradiderat filiis Izrael tempore Moysi Sehon, regem Amorhaeorum et Ogh regem Basán et omnia regna eorum in hereditatem' (II, 3. v. ö. Percussit gentes multas et occidit reges fortes: Sehon, regem Amorrhaeornm et Ogh regem Basán et dedit terram eorum hereditatem, hereditatem Israel servo suo. 134. zs. 10—12. vv.). Ide vehető Anonymusnak eme szinte bibliai ízű nyilatkozata is: ,Deus enim, cuius misericordia praeuia erat, tradidit duci Árpad et suis militibus inimicos eorum et per manus suas labm'es populorum possederunti (20 b. v. ö. Dedit illis regiones gentium et labores populorum possederunt. 104. zs. 43. v.). E rövid összehasonlítás, azt hiszem, elég világosan mutatja, hogy krónikásaink munkáján a szentírás hatása lépten-nyomon megtetszik: Őseink nemzeti Istene Jehovának, Álmos vezérük Mózesnek, Árpád Józsuénak, a hazafoglalás dicső munkája Izrael népe Kánaánba vonulásának képmása náluk. Ez a jelensége, melyre historikusaink nem igen vetettek s vetnek szemügyet, nagyon is számottevő tényező a krónikások helyes megítélésében. Ilyformán teljesen biztosra vehetjük, hogy a magyarság nemzeti Istenének eszméje nem az őshazából származott hozzánk, hanem a szentirásban gyökeredzik szintúgy, mint az ((istennyilán kifejezés is. A ((magyarok Istene» nem egyéb, mint a zsidók Jehovájának pap-krónikásainktól alkotott képmása, a mely idő folytán, főkép a 16. században, midőn bibliai költőink a hazánk vesztére törő harezok zajában nemzetünk sorsát a választott zsidó nép küzdelmeivel hasonlítgatták össze, mind jobban és jobban kifejlődött s belehatolt a magyarság köztudatába. Ne ringassuk tehát magunkat, nemzeti hiúságunknak hódolva, 13*