Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

18 SIMONYI ZSIGMOND. Se híre, se hamva. Se szere, se száma. Se vége, se hossza. Se füle, se farka. «Se korongja, se sara. Se írja, se szelenczéje» (Dug: Pb. 1 : 245). A jóravalóknak se nyugtok, se maradások miattok (Fal. 350). Sem éjem többé, sem napom (Pet. stb. Veress 192). Soha nyugta nyelvének (Dug: Pb. 1: 128). Had, melynek soha vége (Ar.). Személyrag nélküli alany mellett ritkán hiányzik a nincs ige: Semmi baj. Se baj. Semmi kétség (Ar: A fülemüle). Egy hang lesz a gyűlés, abban semmi kétség (Pet.). — Se pénz, se posztó. Addig se konczert, se Svábhegy, a míg ez megnincs (Jók: Humor, papirszel. 238). Minek is ott híd, hol se víz, se medre ? (Ar.). — Sehol egy védő kar, özön az ellenség (Ar.). 6. Végül az összetett mondatok szerkezetében is sok különösség a van kihagyásából magyarázódik. Ilyenek pl. ügy-e hogy mondtam, vagy: úgy-emondtam—úgy van-e, hogy mondtam; de a van-t soha sem teszszük ki. (Egyébiránt mellékmondat nélkül is mondjuk: Úgy-e? Úgy-e bár?) —L. MKszók. 2: 151. Miért hogy szentelt csontjaid elszaggaták viaszpóláikat ? (Ar: Haml.). — L. MKszók id. h. Jár a lélek, mind a hány (Ar: Szentiv. álom 222) = mind, a hány van. — A valamennyi így vette föl a ,mindc

jelentését: Eljön valamennyi = eljön, valamennyi csak van. Más személyben s más időben ritkán marad el a •van ige. Pl. Önfeledve ajkam szól: te itt ? (Ar: Emlények). A nap még fénylik, holott halva te (Szász K. Kisf.-társ. Évi. új f. 3: 82). — Ihol én, ihol én pörölye világnak! (Ar: BH. 9: 35, «en ego malleus orbisw a krónikákban). — E gyönyör «miénk, míg együtt, — elvész hogyha válunk» (Szász K. Ford. 56 = míg együtt vagyunk). — Soha, soha ilyen őrült szerelem! (Pet. = nem volt). Jöttök, felel, épen a készre, kapóra; soha ily szerencsés hely, alkalom, óra (Ar.= nem volt v. nem lesz). — Vö. soha ilyet, 1. 13. 1. NB. Az úgynevezett copida kihagyásáról az állítmányi névszó tárgyalásakor lesz szó. SIMONYI ZSIGMOND.