Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

16 SIMONYI ZSIGMOND. magányos csillag ragyog középen (Pet.). Lenn a Dunában a nap képe, reszket a folyó örömébe (Pet.). Az egyik kezemben fegyverem, a másikat sem hevertetetem (Pet.). — Férjeink fogságban ki tudja meddig (Baksay: GyÖ. 2: 264). — Vö. Veress 203. 207. 209. 211. Ide csatolhatjuk az olyan hiányos állapothatározó mondatokat, minőket a köv. magyaros szerkezetű példákban látunk : Azon hevenyében helyt s időt rendelnek, megjelennek, hegyes tőr a markokban : colle spade álla manó v'entrano (Fal. 7, az olasz eredeti tehát úgy mondja, mint a német: tőrrel a markukban). Megy továbbra, lant kezében, kémlelődve meg-megáll (Bajza 1 : 144). Pór menyecske jött, korsó kezében (Pet.). Csak félig mutatják a betyár alakját, kit éji szállásra prüsszögve visz a ló, háta mögött farkas, feje fölött holló (Pet.). — Vö. Veress id. h. 138. 3. Más határozó mellett ritkábban marad el a van; legtöbbször még az állapothatározó igenév mellett (1. Veress id. h. 216): Rakva az ő szüve álnakságban (Valk: Gen. 22). A jó emberek halála.sokszor keservesb kínokkal rakva, hogysem az kedvére élő gonoszoké (Pázm : Kai. 807). Mórt szemed kisírva lányka? mórt ily búban arczaid? (Bajza 1 : 150). Becsukva a szem, hűlve a szív (Pet.). Isten kék egével födve a tanyája (Ar.). — Innen van aztán, hogy ez az igenóv a melléknévi állítmány analógiájára a többesképzőt is fölveheti: Rakvák halottaknak "dögeivel (VirgC. 145). Rakvák vagyunk bűnnel (Helt: Bibi. 1: e4). Az utak rakvák volánok békákkal (Lép : PTük- 1 : 259). L. MHat. 2 : 310. Ma csak a jelen idő 3. személyében: Szíveink telvék (Pet.) stb. Lovam lába indulóban, magam szája búcsúzóban (Erd: Népd. 1 : 20). — Tele az egész táj sűrű fehér gőzzel (Ar.). Szivem olyan tele szerelemmel (Pet.). Oda a pénzem! Oda minden reménység: lansa est spes PPB1. Oda hát mi tőlünk a successio (Czeglédi, NySz.). Édes hazánk oda, nyakunkon a török hada (Czuczor: Hunyadi). — «Fogytán a rím. Halkabban csendülő (Kiss József). Készen a játszók? (Ar: Haml. 3. fv.). —Ajtómon is fából a kilincsem (Nyr. 3: 94). — Most így a divat (Nép, Eácz-Almás). Látta, hogy híjában minden akaratja (Ar.). Mind hiába stb. (Veress 214—5). nKár érte* alkalmasint idegen eredetű szólás (vö. kár volt érte; kár volna érte). — Népiesen alanynyal is: Kár a kan papnak a rák (tréfás.mondás, mely visszájáról olvasva is csak így hangzik).