Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A magyar magánhangzók történetéhez - 164

I A magyar magánhangzók történetéhez. Érdemes munkát végzett Balassa József, midőn a NyK„ utóbbi füzeteiben a magyar magánhangzók történeti fejlődését tettekülönös vizsgálata tárgyává. Azon számos részlettanulmány között, melyekkel főkép az utolsó három évtizedben a magyar hangtan homályos kérdéseit a legkülönbözőbb irányokban tisztázni igyekeztek, ez az első nevezetesebb tudományos színvonalon álló kísérlet,, mely általános, összefoglaló képben igyekszik bemutatni ha nem is az összes jelenségek, de mindenesetre egyik kiváló nagy csoportjuk terén végzett kutatások eredményeit s mely ily módon igen becses előmunkálat számba fog jöhetni a még mindig kiépítésre várakozó rendszeres magyar hangtanhoz. Azonban bár a lehető legszélesebb alapon, t. i. a nyelvemlékek, nyelvjárások s bizonyos fokig az összehasonlító nyelvtudomány tanulságainak egybefoglalásával végzi műveleteit, voltaképpen a jelen munka sem tekinthető kitűzött feladata végleges megoldásának, hanem inkább csak előzetes vázlatnak, melynek pontosabb kivitele, úgy látszik, valamely későbbi mű számára van föntartva. Kitetszik ez az értekezés egész szerkezetéből, melyben mint valami jeles festmény mintarajzában egyelőre csak jelezve vannak a főbb vonások és problémák a nélkül, hogy akár az anyag a maga teljességében, akár a bizonyságok,, megokoló adatok és egyébnemű részletek az őket megillető tüzetesseggel tárgyalva volnának. Ezen körülményeket szem előtt tartva,. azt hiszem, nem végzek czélszerűtlen munkát, midőn egyes pontok megvilágításához szerény észrevételeimmel magam is hozzá kívánok járulni. Ezek között első sorban azon véleményemnek kell kifejezést adnom, hogy olyan nyelveknél, minő a magyar is, melyeknek pozitív történetében múlt és jelen csaknem Összefolyik — a meny-