Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZÉS. 429 len is. Világosan előttünk állhat most már a takarít képződésének az oka, midőn látjuk, hogy először a sich umhüllen, később a coliigere ellentéte gyanánt alakult meg. Épen a fent jelzett változatos használat a legjobb bizonyíték felfogásunk mellett, Van még egy jelentése a takarodik igének, t. i. se conferre, abseedere. Ez ma már teljesen izolált jelentés, mivel a megfelelő átható kitakar: e x p e 11 o, e v e h o, e x p o r to már rég kiveszett a nyelvből; nem is fejlesztett -'%% végű alakot magából. Vakarít: onnan nyákok vakarítva térnek vissza Váradhoz. Mon. írók VII. 169. Ugy ment el nyaka vakarítva. Bethl: Elet. II. 204. a vakaródik párja s ennek kiegészítéséül készült. Többet ezen két példánál nem ismer a NySz. s úgy látszik, hogy ezekben inkább stilisztikai sajátság, mintsem általános nyelvszokás nyilatkozik. Mivel származéka vakarítás: nóta, punctum ismeretes jelentésű; magát az igét is idézi Krszn. ilyen értelemben: Vakaríts egy-két verset. Még megjegyzi, raptim v. obiter facit, s nagyon valószínű, hogy ezen értelemben vakarint helyett van, a melyet úgy rémlik tényleg is hallottam vagy olvastam. Menyit: eluxare, menyül: eluxari. A világon a legegyszerűbb példa volna, ha a nyelvhasonlítás nem deríti ki, hogy tőszava menbiegen, brechen transitivum. MUgSzt. E miatt momentán képzősnek mondatik. Ámde minthogy megvan mellette menyül, még pedig a NySz. szerint fölös számú példákban, míg kimenyít csak egy példával díszeleg: Vállainkat kimenyíti Lép: FTük. 27, akkor tekintve az -ul végű igék viszonyát az -ít végűekhez, csak két eset lehetséges, kivált ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a szóban forgó példák egyike szabályszerűen átható s viszont a másik átnemható. Vagy menyit a régibb, s újabb menyül: akkor pedig a nyelvérzékben menyit műveltető képzős átbatónak vétetett. De jelentését tekintve, föltéve hogy nem egyszerré származott correlativumok, sokkal valószínűbb, hogy menyül volt a régibb származék (v. ö.: megmarjul: eluxor: Inai marjultak m e g. MonOkm. XXIV. 363.) s általánosabb használata is ezt bizonyítja (vog. manit-, manet-, mant-, mint külön fejlődés az ellenkezőt nem bizonyíthatja): akkor pedig nem is lehet egyébre gondolnunk, mint hogy menyit az általános analógia után alakult műveltető. Semmi esetre se lehet szó itt mozzanatos képzésről. Inkább lehetne mozzanatosnak gondolni a vonít igét, melyre Budenz menyit támogatására hivatkozik. Mert ennek ismeri Simonyi vonint változatát is i. h. 59. (v. ö. vonont fent) s mert továbbá vonul újabb eredetűnek látszik, minthogy a NySz. még nem ismeri. Helyette elvonja magát van a legrégibb nyelvben, pl. NagyszC. 71. s később vonódik, elvonódik. Azonban minden egyéb jelenség arra utal, hogy a hasonló példákkal egyformán vonít is utólagos analo-i